Csokoládépusztától a Ground Zeróig – 25 év távlatából egy szeptember 11-i emlék
2001. szeptember 11. keddi nap volt. A szerző akkor 13 éves volt, édesanyja mellett ült az autóban, épp a Pécset és Budapestet összekötő 6-os úton haladtak, amikor a rádióban bemondták: repülőgépek csapódtak a World Trade Center tornyaiba New Yorkban. Pont akkor értek el Csokoládépusztához, a Pécsváradhoz tartozó ipari üzemhez, amely trágyafeldolgozásáról és arról a szagról ismert, amely a környező mezőket és a 6-os utat is belengi.
A szerző felidézi: a 2000-es évek elején Pécs környékén csak néhány országos rádiót lehetett fogni, a többit agyonnyomták a horvát adók. A hírt és az álmosságot egyszerre érte a multiszenzoros stimuláció. Arra gondolt, és azóta is arra gondol, hogy ennél nehezebb távolabb lenni New Yorktól, a World Trade Centertől és azoktól a problémáktól, amelyeket ez a nap okozni fog.
A Pentagonba húsz évvel később jutott el. Az épületnek van egy különterme, ahová a harmadik gép becsapódott. Vastag, narancsszínre festett, golyóálló üvegen keresztül lehet kinézni a világra, ahonnan a gép érkezett. A narancsszínű fény az emléktáblákra vetülve szinte álmosító hatású.
A Ground Zeróhoz, a valamikori World Trade Center emlékművéhez 25 év kellett, hogy eljusson Csokoládépusztától indulva. A helyszínen irgalmatlan, mély medencék állnak vízeséssel, a két egykori épület alapterületén. A szerző éjszaka látta, hosszú séta után, és egészen megrázónak nevezte a látványt.
A visszaemlékezés szerint 2001. szeptember 11. olyan monokulturális tragédia volt, ami alapvetően változtatott meg minket – ahogy minden más is az elmúlt 25 évből. A szerző szerint tanulság nem feltétlenül van, azon kívül, hogy nem mindennek van önmagában álló tanulsága. A kérdés az, minek tekintjük a változást, hogyan nézünk vissza arra a világra, amit magunk mögött hagytunk, és ebből milyen következtetéseket tudunk levonni a saját korunkra és a jövőre.
