Teherán Stratégiai Győzelme: Az Amerikai Modell Bukása a Közel-Keleten
Jászberényi Sándor haditudósító és író legújabb írásában azt állítja, hogy az amerikai-izraeli-iráni konfliktust Teherán már stratégiai értelemben megnyerte. A szerző szerint az Egyesült Államok és Izrael koalíciója tévesen feltételezte, hogy az iráni teokrácia vezetőinek eltávolítása révén meggyengíthetik az ország katonai és logisztikai kapacitásait, számítva arra, hogy ez elégedetlenséghez vezet a társadalomban, amely végül demokráciához vezet. A történelem azonban nem így alakult.
Az iráni állam, messze nem omlott össze, hanem éppen ellenkezőleg, a vezetés nem adta meg magát és a rendszer támogatottsága megerősödött az elmúlt években. Az amerikai és brit titkosszolgálatok által egykor hatalomra segített sah időszaka, amelynek visszaállítását sokan vártak, nem lett reális opciónak tekinthető. Az iraki háború és szankciók ellenére Irán adaptálni tudta magát a harci körülményekhez, és most a Hormuzi-szoros irányítása révén igyekszik befolyásolni a gazdaság globális folyamatait.
Az iráni hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett el, de mégis megőrizte haderejét. Stratégiai célja, hogy ne feltétlenül kell legyőznie a világ legnagyobb hadseregét; elég, ha képes megnehezíteni a Hormuzi-szoroson át menő energiaellátást. Ennek érdekében nem szükséges minden tankert elsüllyeszteni – elegendő néhány sikeres támadás, hogy biztosítási költségek emelkedjenek és a hajók elkerüljék a térséget, ezáltal Teherán irányítja az energiaárakat.
A Közel-Keletben a korábbi amerikai modell katasztrofális mérföldkőhöz érkezett: az Öböl államai már nem csupán átmeneti válságot látják Irán fenyegető jelenlétében, hanem a térség új valóságaként kezelik azt. A konfliktus összességében kudarcot vallott az Egyesült Államok számára, mivel az iráni rendszer nemcsak, hogy nem hiúsult meg, de hatalma még inkább megszilárdult. Emlékeztet arra a történelmi tanulságra, hogy egy háború kimenetele nem csupán a harci cselekmények során múlik el, hanem a politikai, gazdasági és társadalmi környezet alakulásának is szoros figyelemmel kísérése szükséges.
Az amerikai iskola és politika tehát komolyan megkérdőjeleződött a közel-keleti geopolitikai környezetben, amelyik már nem csupán az erő és a fegyverzet kérdése, hanem a megértés és a népek közötti kapcsolatok sokkal komplexebb tényezői is tükröződnek. Teherán úgy tűnik, hogy hosszú távon újraformálta a térség energiagazdaságáért vívott harcot, amelynek következményeit a világ számos táján érezni fogják.
