Krasznahorkai nem akar több filmet műveiből: „Az én életemben biztos nem. Csak ha Tarr föltámad”
Krasznahorkai László nagyinterjút adott Gulyás Mártonnak a Partizánban. A kétórás beszélgetésben az író arról is beszélt, hogy bizonyos írásait megsemmisítette, mert félt, hogy amit papírra vetett, beteljesülhet.
„Elkezdtem a pályám közepén szinte rettegni attól, hogy amit írok, az be fog következni. Volt olyan is, amit elhallgattam, vagy egyszerűen megsemmisítettem” – mondta Krasznahorkai, aki szerint több könyvében is utólag olyan jelenetekkel találkozott, amelyekhez hasonló dolgok később a valóságban megtörténtek.
A Sátántangó keletkezéséről azt mondta: „A Sátántangó teljes mértékben fejben készült. 15-20 oldalak, A4-esek. Csak a méret pontossága miatt. Aztán leírtam. Még ma is fejben dolgoznék, ha dolgoznék. Kisebb dolgokat csinálok csak.”
„Nekem jött az öreg!”
Az interjúban egy autós incidensről is mesélt: „Vezettem egy autót, a sajátomat. Megálltam a pirosnál, előttem egy másik. Későn vettem egyébként tudomást arról, hogy öreg vagyok. Piros: telefonáltam, kicsit elengedtem a féket, és picit meglöktem az előttem álló autót. Kipattant a sofőr, közben mögöttünk is álltak, de zöld lett. Erre a csávó odaszól a harmadik, mögöttünk türelmetlenkedő autósnak: »Nem látod, hogy az öreg nekem jött?«. Az öreg. Hazamentem, megkértem a feleségemet, hogy fényképezzen le hátulról. Megláttam, megsértődtem, összeomlottam. Hiú vagyok.”
A hiúságról azt is elmondta, nem tud beletörődni abba sem, hogy pocakja van, ugyanakkor annyira nem érdekli, hogy tegyen is ellene.
Gyávaságáról is beszélt: fiatalabb korában egy barátnőjével sétált este az utcán, amikor szembejött velük egy részeg férfi, és megtámadta a nőt. „Félreálltam. Intézzék el egymás közt. 40 felett voltam. Annyira szégyellem, hogy máig emlékszem rá. Veszekedés volt, nem álltam oda, hogy bántod a csajom! Megijedtem attól az agresszív részegtől. A lány nem nehezményezte. Megoldotta, rátermett volt.”
Tarr Bélán kívül senkivel nem dolgozna
Arra a kérdésre, hogy összeveszett-e valaha Tarr Bélával, azt felelte, egyszer volt igazán konfliktusos, amikor A londoni férfit forgatták. Amikor Tarrék megmutatták neki az első elkészült anyagot, annyira rosszul reagált rá, hogy azt mondta Tarrnak: ezt a filmet sem volna szabad befejezni, és több film sem kellene. Úgy érezte, Tarr életműve többet ér annál, mint hogy ezzel záruljon. „Kiakadtam teljesen és elrohantam” – fogalmazott.
Gulyás Márton kérdésére, hogy a Nobel-díj óta fölmerült-e, hogy újabb művét megfilmesítsék, Krasznahorkai azt válaszolta, állandóan kap ajánlatokat, de nemet mond. „Senkivel nem dolgozom együtt, csak a Bélával. Az én életemben biztos nem. A gyerekeimnek vagy valami papírt alá kell írni, hogy az ő engedélyükkel sem lehet. Vagy Tarr föltámad és csinál egyet, vagy mindenki más esélytelen.”
Arra a kérdésre, miért zárkózik el ennyire más rendezőktől, azt válaszolta: „Nem szeretem a filmeseket.”
