„Jó lenne ráfogni a palackokra, de a probléma sokkal több annál” – mi történik Budapest utcáin?
A budapesti utcákon most vált sokak számára láthatóvá az, ami a legszegényebb közösségekben évek óta a mindennapok része. Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány projektkoordinátora szerint a szegénység és a kitaszítottság ismerete nélkül nem érthetjük meg az utcai droghasználatot, és a rendőri jelenlét önmagában nem hoz megoldást.
Arra a kérdésre, hogy mi áll a jelenség hátterében, Dávid Ferenc azt válaszolta: a probléma gyökere a szegénység és a kitaszítottság. Véleménye szerint ami most Budapesten látható, az csak az előszobája annak, ami vidéken már három generáció óta érlelődik, ahol három generáció él egymás mellett úgy, hogy az egész közösséget átitatja a kristály. Hozzátette: ha nem kezdünk valamit azzal, ami vidéken történik, akkor a probléma folyamatosan jelen lesz a fővárosban is.
Az elmúlt hónapokban fokozott rendőri ellenőrzések, intézkedést kérő polgármesterek, állandó rendészeti jelenlét és utcai addiktológiai szolgálat megszervezése jelezte, hogy valami megváltozott a fővárosban. A romló közbiztonságot tengernyi lakossági panasz kíséri, ám a probléma korántsem csak rendészeti, legalább annyira szociális kérdés: az elmúlt másfél évtized, a legelesettebbeket hátrahagyó szociálpolitika lenyomata jelent meg most a budapesti utcákon.
A szakértő szerint ahhoz, hogy megértsük, hol található a probléma gyökere, körülbelül három évtizeddel ezelőttre kell visszamennünk József- és Ferencvárosba. Ekkor e kerületek egyes részein már volt egy jól körülhatárolható amfetamin-használói színtér, amely még javarészt láthatatlan volt, és a hírhedt IX. kerületi „Dzsumbuj” nevet viselő, egykori szükséglakásokból álló telepen összpontosult. A Kék Pont egy másik alapítvánnyal közösen hajtott végre itt egy tűcsereprogramot, majd elindították első saját programjukat a józsefvárosi Kálvária téren, ahol nagyjából ezer ember jelent meg.
