Kováts Eszter: A nyugat behozza a lemaradását
Európa-szerte széttöredeztek és szétestek azok a közösségek, és a társadalmi integráció azon intézményei – szakszervezetek, tömegpártok, egyesületek –, amiken keresztül az emberek megtapasztalták a politikát, a képviseletet, a részvételt, a hatásgyakorlás élményét.
Az AI, a klímaválság, a háborúk, a tömeges migráció, a demográfiai válság, a globális geopolitikai átrendeződés, Európa globális gazdasági, intellektuális és technológiai innovációs vezető szerepének a vége, az évtizedekig készpénznek vett és vágyott szövetségi rendszerek vége, a „szabályokon alapuló” liberális világrend vége – ezek már nem a mások, a déliek, a más kontinenseken lakók problémái, és nem is a jövőre vonatkozó ijesztő kilátások, hanem egyre nyomasztóbb realitás Európában.
Volt némi káröröm bennem, amikor 2023-ban Hessenben és Bajorországban áttört az AfD, 18, illetve 16 százalékot szerezve a tartományi választásokon. Előtte évekig hallgattuk, hogy a jobboldali populizmus keletnémet (és kelet-európai) probléma, számtalan esszé, podcast és panelvita fejtegette, hogy sajnos a keletiek még mindig nem tanulták meg a demokráciát, ráadásul az államtól várják a problémáik megoldását, és összességében több érzékenyítésre lenne szükség.
2023 őszén úgy tűnt, hogy a nyugatnémet nyilvánosságban lett egy nagy ébredés. Ez egyébként megtörténhetett volna előbb is, hiszen a 2010-es évek közepe óta folyamatosan jönnek fel a radikális jobboldali pártok Nyugat-Európában is, gondoljunk csak az osztrák Szabadságpártra, a spanyol VOX-ra, a Svédországi Demokratákra; Marine Le Pent és pártját 2017 óta pedig csak a nagy antifasiszta összefogás tartja kívül a kormányzati hatalmon (ennek 2027 áprilisában vége lehet).
A Fideszre inspirációként tekintő pártok népszerűsége régóta nem kelet-európai barbárság, sőt nem is tudható le azzal, hogy karakterhiba, autoriter hajlam, rasszizmus. Hanem – ahogy Scheiring Gábor a 24.hu hasábjain is fogalmaz – egy „rendszerválság tünete, amely Kelet-Németországban csak erősebben látszik, mint másutt.”
A cikk tartalmából:
Hogyan táplálja a másodrangúság érzése és a gazdasági kiszolgáltatottság a radikális jobboldal erősödését Németországban, és mi köze mindennek a magyar politikához?
Hogyan lett a „keleti lemaradásból” egész Európát érintő politikai és társadalmi válság?
Miért nem csak Kelet-Németországban erősödik a radikális jobboldal, és mit nem vesz észre a nyugati elit?
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
