Budapest nem tud segíteni a bosnyákokon, az EU tudna, ha akarna
Bukovics Martin véleménycikke Techet Péter bosznia-hercegovinai választásokról szóló írására válaszol. A szerző szerint a nemzetközi közösség, elsősorban az Európai Unió kezében van a lehetőség, hogy érdemben segítsen Bosznia-Hercegovinának, Magyarország azonban erre önállóan nem képes.
A cikk a bosznia-hercegovinai választások apropóján született. A szerző felidézi: a Telex, a 444, a HVG és a 24.hu közül a választás hetében egyedül utóbbi számolt be az eseményről, noha a magyar-horvát határtól hetven kilométerre zajló választás közelebb van Magyarországhoz, mint sok hazai esemény.
A szerző szerint a térségről szóló magyarországi tudósítások gyakran szenvednek attól, hogy a Balkánt fekete lyukként kezelik, és csak akkor foglalkoznak vele, amikor fegyveres konfliktus tör ki. Úgy véli, ez a hozzáállás akadályozza a valós folyamatok megértését.
A cikk kitér a boszniai háború emlékezetére is. A szerző felidézi egy egykori jugoszláv néphadseregbeli katona esetét, akitől a háború idején közölték, hogy onnantól a szakadár Republika Srpska hadseregének önkénteseként kell harcolnia Szarajevó ostrománál. Az illető ma az utolsó jugoszlávok egyikének tartja magát, és gyászolja Jugoszlávia megszűnését.
A szerző szerint a mai Bosznia-Hercegovinát Kis-Jugoszláviaként bemutatni túlzás, mivel az ország túl kicsi és túl tömör ahhoz, hogy a jugoszláv modellt tükrözze. A valóságot a háború alapvetően megváltoztatta.
A cikk foglalkozik a boszniai identitás kérdésével is. A szerző szerint míg a bosnyák értelmiség egy része egy egységes, nemzetiségektől független boszniai identitásban gondolkodik, addig a szerbek jelentős része nem tekinti saját országának Bosznia-Hercegovinát, a horvátok pedig gyakran csak átutazóban járnak az országon.
A szerző szerint a boszniai nacionalizmusokról szóló nyugati és hazai értelmezések gyakran egyoldalúak: mintha csak Belgrád és Zágráb nacionalizmusa fenyegetné az ország stabilitását, míg a bosnyák nacionalizmus szeparatizmusát nem veszik figyelembe. Úgy véli, ez a megközelítés nem segít megérteni a helyi valóságot.
A cikk zárógondolata szerint Budapest önállóan nem tud érdemi segítséget nyújtani a bosnyákoknak, erre csak az Európai Unió lenne képes – ha akarná.
