Több száz kőkorszaki sziklarajzra bukkantak egy katalóniai barlangban
A Cova de la Font Major barlangrendszert Katalóniában, Spanyolország északkeleti részén az elmúlt évszázadban rengeteg érdeklődő fedezhette fel. Amióta a barlang bejáratát 1957-ben megtisztították, számtalan barlangász, bronz tárgyakat kereső kincsvadász és újabban turista is járta a mészkőbarlangokat.
2019-ben Josep Maria Vergès, a Katalán Emberi Paleoökológiai és Társadalmi Evolúciós Intézet kutatója olyan nyomokat talált, amelyek arra utaltak, hogy az emberek rajzokat készítettek a barlangban. Ez azért is volt különösen meglepő, mert Katalóniára a sziklarajzok holtzónájaként tekintettek. A Cova de la Font Majorban tett felfedezés ezt azonban teljesen megváltoztatta.
Vergès és kollégája, Míriam Salas-Altès régész azóta 280 különböző paleolit motívumot dokumentált, amelyeket a Gatoneres de Cal Palletes nevű kamra falába véstek. A kutatás szerint a Cova de la Font Major a Földközi-tenger Ibériai-félszigetének harmadik legnagyobb ismert jégkorszaki barlangművészeti lelőhelyét tartalmazza.
Az évek során 55 állatalakot azonosítottak. Ezek között voltak lovak, szarvasok, kecskék, szarvasmarhák, egy őstulok és még egy medve is, bár több másikat nem sikerült azonosítani. Néhány grafika azonban jóval absztraktabb volt ennél: volt egy kerítésszerű, függőleges, párhuzamos vonalakból álló sor, illetve egy bonyolult, hurkolt formákból álló kompozíció, amelyek egyfajta írásra hasonlítanak.
A kutatók úgy vélik, hogy a sziklarajzok a Magdaléna-kultúra előttiek lehetnek, de pontos korukat egyelőre nem tudják megállapítani, ugyanis a radiokarbonos kormeghatározás még várat magára.
A Cova de la Font Major egyes részei továbbra is nyitva állnak a nagyközönség számára, a faragványokat tartalmazó részt azonban lezárták, hogy megvédjék a műalkotásokat a további károsodástól. Az évtizedek során ugyanis, míg fel nem fedezték a rajzokat, sokan belevésték a nevüket, szerelmük nevét és másokat a falba, ami mindmáig megnehezíti a kutatók munkáját.
