Borzalmas életük volt a szent macskáknak
Fertőzések, alultápláltság és az emberi bántalmazás nyomai árulkodnak arról, hogy a vallási és társadalmi tisztelet ellenére rendkívül rossz sorsuk volt a mumifikálásra tartott macskáknak az ókori Egyiptomban.
Az ókori Egyiptomban Basztet istennőhöz kapcsolták a macskákat, így az isteni hatalom földi szimbólumainak tekintették őket, miközben gyakorlati hasznuk is felbecsülhetetlen volt a gabonaraktárakat pusztító rágcsálók kordában tartása miatt. Görög történetírók feljegyzései szerint az egyiptomi törvények a macskák elpusztítását akár halálbüntetéssel is sújthatták.
Egy friss kutatás azonban arra a következtetésre jutott, hogy a társadalmi és vallási tisztelet ellenére az áldozati célokra, mumifikálásra iparszerűen tenyésztett macskák élete rendkívül stresszes és fizikai szenvedéssel teli volt.
A kutatók a Bécsi Természettudományi Múzeumban található 131 jó állapotú, 2000 éves macskakoponyát vizsgáltak meg alaposan, elsősorban életkorukra, valamint az esetleges sérülések és betegségek nyomaira fókuszálva. Az állatok mintegy 62 százalékánál találtak valamilyen patológiás elváltozást, például fogászati rendellenességeket, gyógyult csonttöréseket és elfertőződött harapásnyomokat, valamint fertőzések és hiánybetegségek jeleit.
Az eredményeket összegző tanulmány szerint a macskák tartási körülményei kifejezetten rosszak voltak, és több sérülés emberi bántalmazásra utal. Az egyiptomi régészeti kutatásokból régóta ismert, hogy a macskákat gyakran szándékosan, a fejre mért ütéssel vagy a nyak eltörésével ölték meg a mumifikálás előkészítése során. A mostani kutatás azonban rávilágít arra, hogy a rituális áldozatra szánt állatok már életükben is rendkívül nehéz körülmények között sínylődtek.
