Kezdőlap Vegyes Rejtélyes „fekete magyarok”: kik voltak valójában?

Rejtélyes „fekete magyarok”: kik voltak valójában?

által Tamas
Rejtélyes „fekete magyarok”: kik voltak valójában?

Kik voltak a rejtélyes „fekete magyarok”?

Az Árpád-kor egyik rejtélye a több forrásban is említett „fekete magyarok” története. A kutatás három fő kútfőre támaszkodhat: Querfurti Brúnó hittérítő érsek Az öt remete élete című művére és II. Henriknek címzett leveleire, Chabannes-i Adémar francia krónikás Chronicon Aquitanicum et Francicum című írására, valamint a Kijevi Rusz első évkönyvére, a Nesztor-krónikára.

Ezek közül egyedül Querfurti Brúnó járt a Magyar Királyság területén, így feljegyzései valószínűleg a legrészletesebbek. Adémar soha nem járt az országban, és Querfurti Brúnót több alkalommal összetéveszti Augsburgi Brúnóval és Sankt Gallen-i Brúnóval is. A 12. század elején összeállított Nesztor-krónika fehér és fekete ugorokról tudósít, egyes történészek szerint „fehér” és „fekete magyarokról”, de a két csoport elkülönítésére nem alkalmas.

Mivel egyik kútfő sem fejti ki a „fekete” jelző okát, az utókor több elmélettel próbálja magyarázni. Az etnikai elmélet szerint a „fekete magyarok” a hét „fehér” magyar törzshöz csatlakozó kabarok voltak. Querfurti Brúnó, aki személyesen találkozott velük, nem említi a jelző okát, ami arra utal, hogy az elnevezés széles körben ismert volt. Adémar szerint bőrszínük olyan sötét, mint az etiópoké, ám mivel nem járt az országban, ez a magyarázat inkább középkori toposznak tekinthető. A Descriptio Europae Orientalis névtelen szerzője szerint a magyarok színe fekete, így a „fekete magyarokat” nem kell szükségszerűen sötétebb bőrű kabaroknak tekinteni.

A magyar történetírásban népszerű elmélet a fekete–fehér ellentétet a nomád népek szín- és égtájszimbolikájával magyarázza: a fehér a nyugati égtájat és a hatalmi központot jelölte, a fekete az északi irányt, ahol a perifériára került közösségek éltek. Eszerint a „fekete magyar” a később becsatlakozott, periférián elhelyezkedő segédnépeket, a kabarokat jelenthette. Egy másik megközelítés politikai ellenfeleket jelöl: a nyugati oldalon az Árpád-törzs és szövetségesei, a keleti oldalon a politikából kiszorult törzsek helyezkedtek el. Ezt támaszthatják alá az 11. század első felének harcai, amelyeket I. István az erdélyi Gyula és Ajtony ellen vívott. Adémar híradása Szent István Fekete-Magyarország elleni háborújáról is erre utalhat.

Egy további értelmezés szerint a fekete–fehér dualizmus vallási különbséget, a keresztény–pogány ellentétet fejezte ki. Querfurti Brúnó és Adémar híradásai is arra utalnak, hogy a „fekete magyarok” a pogány hitüket el nem hagyó, a kereszténységet fel nem vevő magyarság részét alkották. Brúnó 1008-ban panaszkodik II. Henriknek, hogy a „fekete magyarok” körében intenzív térítőmunka folyik, de átütő sikert csak I. István fegyveres hadjárata hozott. Ebben az értelemben a „fekete” jelző a keresztet elutasító lelki sötétségre utalhat.

A szálláshely meghatározásához ismét Querfurti Brúnó a legbiztosabb forrás, aki Regensburgból hajóval érkezett, így a Duna játszhatott központi szerepet utazásában. Eszerint a „fekete magyarok” feltételezhetően a Duna mentén éltek, bár távolabbi helyszín sem zárható ki. Politikai értelmezés esetén szóba jöhetnek a királyi hatalom kihívói: Koppány, akivel István a Géza 997-es halála utáni trónviszályban küzdött meg Veszprém mellett, a két előkelőség szállásterületének határán; az erdélyi Gyula, akire István 1003-ban tört rá; és Ajtony, aki az Al-Duna és a Körösök vidékén birtokolt. Utóbbi esetében a csanádi püspökséget csak 1030-ban szervezték meg, így Ajtony legyőzése nem eshet egybe Brúnó magyarországi tartózkodásával.

A források alapján a „fekete magyar” kifejezés az ezredfordulót követő első évtizedekben terjedt el és vált széles körben ismertté. A legvalószínűbb, hogy a Kárpát-medencében élő, a mindenkori uralkodó fennhatósága alá tartozó, a keresztény hitet elutasító, zömében pogány magyar népesség egy részére vonatkozott. A fehér és fekete jelzők koronként, népenként és földrajzi régiónként eltérő jelentéstartalmat hordoztak, ezért általános szabályrendszer nem állítható fel. A rendelkezésre álló források alapján egyelőre nem adható minden szempontot figyelembe vevő kielégítő magyarázat az elnevezés eredetére és a pontos földrajzi elhelyezkedésre.

Ezt is kedvelheted