Pézsa Tibor 90. születésnapja: Az olimpiai bajnok kardvívó diadalai és öröksége
A magyar vívósport egyik legnagyobb alakja, Pézsa Tibor, november 15-én ünnepli 90. születésnapját. Az Esztergomban született olimpiai és világbajnok kardvívó pályafutása nem csupán személyes sikerekről szól, hanem a magyar vívás dicsőségéről is. Pézsa a hősies küzdelmek és a nagyszerű eredmények szimbóluma, aki az edzői pályafutásával is maradandót alkotott.
Pézsa Tibor gimnazista korában ismerkedett meg a vívással Boromissza Gyula, a bencés gimnázium testnevelő tanára irányítása alatt. Az Esztergomi Vasasban kitelepített edzőjétől, Bulynovszky Istvántól tanulta meg a kardvívás alapjait, mielőtt 1957-ben a Budapesti Honvédhoz került Szűcs János tanítványaként. Ez a váltás meghatározta szakmai pályafutását: kérvényezte, hogy edzővé váljon és örökségét, Borsody László tanításait továbbvigye.
A diadalmas pályaív
Pézsa a ’60-as évek közepén robbant be a köztudatba, hiszen már 1957-ben, valamint 1959-ben és 1961-ben is aranyérmet nyert kardcsapatban az Universiadén. Az 1964-es tokiói olimpia előtt nagyszerű formában volt, ám sajnos sérülések miatt több versenyt is ki kellett hagynia. Végül a csapat keretébe került, de az utolsó pillanatban egyéniben is indulhatott. Sákovics József szövetségi kapitány helyezte őt be Meszéna Miklós helyére, és Pézsa ezzel az eséllyel élt is.
A hosszú ideje elérhetetlen aranyérem végül Pézsa nevét öregbítette, amikor a döntő szoros versenyt követően 5:2 arányban legyőzte francia ellenfelét. E győzelem jegyében zárult a magyar kardvívás pár évtizedes sikersorozata, amely csak 1992-ben folytatódott Szabó Bence révén.
Második olimpiáján is bronzérem
Négy évvel később, a mexikói olimpián, Pézsa ismét esélyesként lépett pástra, de a vitatható bíráskodás következtében nem tudta megvédeni címét, csupán bronzérmet szerzett, és a csapat is hasonló helyezéssel zárta a versenyt. Az 1966-os világbajnokságon csapatban aranyérmet, egyéniben ezüstöt nyert, majd a következő évben csapatban második, egyéniben harmadik lett.
Szakmai csúcsát 1970-ben érte el, amikor egyéni világbajnoki címet szerzett. Pályafutását 1973-ban fejezte be, de edzői karrierje is figyelemre méltó sikereket hozott: a Budapesti Honvédnál 1962-től edzősködött, majd a magyar kardválogatott szakági vezetője lett, irányítása alatt pedig három világbajnoki címet nyertek.
Büszkeség és elismerés
Pézsa Tibor számos díjjal és elismeréssel gazdagította karrierjét: háromszor (1964, 1966, 1970) választották az év vívójának, és több fontos kitüntetést is megkapott, köztük a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. 2022-ben bekerült a vívó Hírességek Csarnokába, ami a magyar vívás iránti elkötelezettségét és a sportággal kapcsolatos elért eredményeit is méltatja.
Pézsa öröksége nem csupán a konkrét érmekben mérhető, hanem abban a tudásban és értékekben is, amelyeket edzői pályafutása alatt át tudott adni tanítványainak. A belőle sugárzó szenvedély és elkötelezettség olyan inspirációt jelent, amely nemcsak a vívósportban, hanem azon túl is példaértékű lehet mindenki számára.
A 90 éves olimpiai bajnok ma is aktívan részt vesz a vívósport életében, és emlékezetes pályafutása példaként szolgál a fiatal generációk számára.
Forrás: 24.hu/sport/2025/11/15/vivas-szuletesnap-90-eves-pezsa-tibor-olimpiai-es-vilagbajnok-kardvivo/
