A piócáktól a higanyig: a megfázás meglepő kultúrtörténete
Ősszel és télen szinte elkerülhetetlen, hogy ledöntsön minket a nátha. Évezredek óta így van ez: folyik az orrunk, kapar a torkunk, tüsszögünk. És noha ma már elég sok mindent tudunk a vírusokról, a kórokozókról, léteznek enyhülést hozó, különböző típusú orrspray-k, orrdugulás elleni praktikák, az emberiség történetének túlnyomó többségében jókora rejtélyként tekintettek a náthára, és mai szemmel elég meghökkentő gyógymódokat találtak ki rá.
Bizarr gyógymódok
Az ókorban és a középkorban az orvoslás a négy testnedv, a vér, a fekete és a sárga epe, valamint a nyák egyensúlyára épült. A megfázásra a test túlhűlésének és a nyák felszaporodásának eredményeként tekintettek. Mi hát a célszerű megoldás? Csapoljuk le a felesleget! Azaz a náthát érvágással, piócákkal, köpölyözéssel és hashajtókkal is kezelték. Máskor a makacsabb orrfolyás ellen előszeretettel alkalmaztak higany- és/vagy más fémtartalmú porokat is, amelyek a betegséget ugyan nem gyógyították, viszont cserébe garantáltan foghullást és mérgezést okoztak. A népi gyógyászatnak is megvoltak a maga megoldásai, a hivatásos orvoslásnál kreatívabbak is: erős szagú növényeket szagoltak, fokhagymát hordtak maguknál, különféle gőzöket lélegeztek be, vagy természetfeletti erőket segítségül hívó rituálékkal próbálták kiűzni a betegséget.
Hapci
A nátha leglátványosabb tünete, a tüsszentés számtalan mítoszt szült, ezért külön is érdemes kiemelni. Miért mondjuk ilyenkor például, hogy egészségedre? Az egyik elmélet szerint a szokás az ókorig nyúlik vissza. Úgy tartották, tüsszentéskor a lélek egy pillanatra elhagyja a testet, így a gonosz szellemek könnyen bejuthatnak ekkor a testbe. A jókívánság verbális pajzsként szolgált a betegségek, a balszerencse elkerüléséhez. Más források I. Gergely pápához és a kora középkorhoz kötik a hagyományt, aki a római pestisjárvány idején elrendelte: aki tüsszent, arra Isten áldását kell kérni, remélve a túlélését.
Ami régi, az hasztalan?
A modern orvostudomány sok régi elképzelést megcáfolt. A megfázást nem a „túl sok nyák” és nem is önmagában a hideg levegő okozza, hanem többnyire vírusok. De vajon minden ősi praktika puszta babona volt? A modern tudomány bebizonyította, hogy a népi gyógymódok egy része igenis működik, a pihenés, a folyadékbevitel, a meleg italok és bizonyos esetekben a sós vizes orröblítés valóban enyhíthetik a tüneteket – még ha a boszorkányűző ráolvasások hatását eddig nem is sikerült klinikai vizsgálatokkal igazolni. A forró tyúkhúsleves sem csak a lelket melegíti: kutatások igazolták, hogy a benne lévő aminosavak hígítják a váladékot, a meleg gőz oldja a dugulást, a zöldségek pedig gyulladáscsökkentő hatásúak. Megerősítést nyert a méz köhögéscsillapító ereje, a fokhagyma immunerősítő szerepe is. Még a kiizzadás régi módszere is logikus: a láz valóban lassítja a vírusok szaporodását.
Az emberiség eljutott a Holdra, de a náthát okozó több mint kétszáz vírusfélével szemben még mindig nincs tökéletes fegyverünk. Ma is túl kell élni. És bár a piócáktól a gyógyszertári orrspray-ig hosszú út vezetett, ma már legalább tudjuk, hogy a higany és az érvágás többet árt, mint használ. De van, ami állandó: ha valaki tüsszent, utána ugyanúgy elhangzik az „egészségedre”, mint ükapáink ükapjainak idejében.
