Újabb lépés a demenciával élők támogatása felé
A Stiftelsen Silviahemmet svéd alapítvány módszertana alapján egy új demencia-gondozási mentorképzés indult Magyarországon. Ez az eddig példátlan kezdeményezés húsz résztvevővel kezdődött, akik a képzés elvégzése után diplomát szerezve nyújthatnak támogatást a demenciával küzdő betegek családjainak és gondozóiknak. A Johannita Segítő Szolgálat által közvetített program lényege, hogy praktikus, mégis költséghatékony tanácsokkal segítse az érintetteket.
Demencia: amikor az apró részletek számítanak
A képzés egyik központi eleme a betegek mindennapjait nehezítő, általában figyelmen kívül hagyott tényezők felismerése és kezelése. Például olyan hétköznapi eseteket ismerhetnek meg a résztvevők, mint a „bogárnak nézett petrezselyem”, mely miatt a betegek inkább elkerülik az étkezést. Ugyancsak fontos szempont, hogy bizonyos festmények vagy képek is téveszméket válthatnak ki, ezek eltávolítása pedig jelentősen csökkentheti a beteg szorongását.
Színek és a demensek térlátása
Egy másik alapvető probléma a térlátás zavara, amelyet a demencia súlyosbíthat. Éppen ezért gyakorlati megoldásként a WC-ülőkék és fedők kontrasztos színűre cserélését ajánlják a szakértők, hogy a betegek könnyebben orientálódjanak a mindennapokban. Ezek az egyszerű lépések jelentős mértékben hozzájárulhatnak az érintettek önállóságának megőrzéséhez.
Mentorprogram és közösségi támogatás
Porcsalmy László, a Johannita Segítő Szolgálat elnöke hangsúlyozta, hogy a program célja nemcsak a gyakorlati segítők felkészítése, hanem a hozzátartozók lelki tehermentesítése is. A képzésen részt vevő mentorok nemcsak információt nyújtanak majd, hanem érzelmi támaszt is adnak a családoknak. Az aprónak tűnő, ám annál nagyobb jelentőségű tanácsok, mint például a színek használata vagy a zavaró dekorációk eltávolítása, sok esetben egy új életszemlélet alapját fektethetik le a demenciával élők környezetében.
A társadalmi szemléletváltás kezdete?
Az elmúlt időszakban a demencia, mint betegség, megtörte a körülötte lévő tabuk falát. A társadalom egyre nyitottabban kezeli ezt a problémát, és ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy olykor kényelmetlen, de elengedhetetlen kérdéseket vessünk fel. Az új képzés nemcsak a demens betegek életminőségéhez járul hozzá, hanem kirajzolódhat egy olyan jövőkép is, amelyben a családok nem érzik magukat tehetetlennek.
