Az orvosok árnyékban maradt traumái: Mit hozott a Covid a magyar egészségügybe?
A Magyar Orvosi Kamara elnöke, Álmos Péter őszinte és sötét képet festett a járvány utáni időszakról és az egészségügy helyzetéről. A koronavírus-járvány már évekkel ezelőtt lecsengett, de a következményei mélyen beivódtak az orvosi hivatás mindennapjaiba. Az elnök szerint a magyar orvostársadalom soha nem kapott lehetőséget arra, hogy értékelje, feldolgozza a járvány során szerzett tapasztalatokat. Az utóhatások elfojtása, a munkaterhek növekedése egyértelműen rányomják bélyegüket a betegek és orvosok közti interakciókra, ahol a kiégettség és a fásultság uralkodik.
A döntésekkel terhelt mindennapok és az emberi „perspektíva” kérdése
Álmos Péter saját tapasztalatai alapján idézi fel a járvány legsúlyosabb időszakait. Pszichiáterként számos olyan helyzetben kellett részt vennie, ahol az orvosok etikailag megkérdőjelezhető döntéseket hoztak. A triázs, azaz az orvosi rangsorolás rendszeresen került elő a diskurzusban. Egy konkrét esetben egy idős beteg sorsa dőlt el úgy, hogy kollégája telefonon kérdezte meg tőle: „Van-e a betegben perspektíva?” A perspektíva itt nem csupán egy beteg helyzetét jelenti, hanem annak eldöntését, hogy egy élet jogosult-e arra, hogy a lehető legmagasabb színvonalú ellátásban részesüljön. Ez a morális dilemma minden orvos emlékezetébe beleégett a pandémia idején.
Az egészségügyi rendszer adatok nélkül maradt
Ezzel párhuzamosan napvilágra került az is, hogy a járvány során nemcsak a megfelelő eszközök hiányoztak, hanem az információáramlás is súlyosan sérült. Álmos Péter beszámolt arról, hogy még egymástól mindössze néhány kilométerre fekvő intenzív osztályok sem oszthatták meg egymással az adatokat hivatalos csatornákon keresztül. Miközben a halálozási adatok egyes helyeken lényegesen alacsonyabbak voltak, máshol a szakemberek semmiféle betekintést nem kaptak az ottani gyakorlatokba. Így az egészségügy nemcsak a betegeket, hanem a kollégáit is cserbenhagyta.
500 milliárdos hiány és egy roma a sötétben
A közelgő március 8-ai tüntetés fő célját Álmos Péter így foglalta össze: a társadalmi és politikai rendszernek el kell ismernie az egészségügy fontosságát. Nem csupán az orvosok béréért szólnak, hanem azért, hogy minden magyar ember méltányos és magas színvonalú egészségügyi ellátást kaphasson. A kamara 500 milliárd forintos pluszforrást követel a költségvetésből, valamint a szakmai protokollok visszakerülését az orvosi döntéshozó testületekhez. A hiány, amit eddig csak túlélésből próbált betömni a rendszer, nem tartható tovább politikai üzenetekkel és propagandafilmekkel helyettesítve.
Egy elfeledett ágazat tanulságai
Álmos Péter szerint a miniszterelnök két dolgot helyesen állapított meg: újabb járványok jönnek, és tanulni kell belőlük. Azonban a tényleges tanulságok levonása már a járvány végétől kezdve várat magára. Az önreflexió és az egészségügyi rendszer újratervezése nemcsak a politikai akarat, hanem a strukturált adatelemzés hiányán is elbukott. Az idő sürget, hiszen nem csak az egészségügyi dolgozók, de a betegek bizalma is egyre fakul mindazzal szemben, amit egészségügyi rendszernek nevezünk.
Forrás: 24.hu/belfold/2025/03/01/almos-peter-mok-covid-orvostuntetes/
