Orvoskutatás: a hálapénzt visszaszorították, a protekciót nem
Közel kétezer orvos részvételével készült felmérés az egészségügyben tapasztalható korrupcióról. Az online kérdőívet február 20. és május 26. között lehetett kitölteni. A válaszadókat arról is kérdezték, mit gondolnak a magánellátásról, és hogy valóban eltűnt-e a rendszerből a hálapénz.
A válaszokból egy olyan egészségügy képe rajzolódik ki, amelyből a borítékot nagyrészt sikerült kiszorítani, a protekciót és a magán- és közszféra összefonódását azonban nem. Az orvosok döntő többsége több és nagyobb jelentőségű teljesítményértékelést és visszajelzést szerezne. A válaszadók kétharmada érzékelt már olyat, hogy egy kórházi osztályon párhuzamosan köz- és magánellátás zajlik.
A megkérdezett orvosok mindössze 14 százaléka gondolja, hogy a magánellátás szakmailag jobb minőséget nyújt. A megkérdezettek háromnegyede szerint gyakori, hogy celebritások és közéleti szereplők soron kívüli vagy VIP-ellátást kapnak. Közel minden második orvos szerint előfordul, hogy a bevétel érdekében indokolatlan vizsgálatokat végeznek a magánszektorban. Az orvosok kétharmadát próbálta valaki ismeretség alapján befolyásolni az elmúlt egy évben.
A válaszadó orvosok 61 százaléka szerint az állami ellátásban dolgozók bérezése nem áll arányban a munkaterheléssel és a felelősséggel. Az egészségügyi szakdolgozók bérezését 90 százalék szerint egyáltalán vagy inkább nem megfelelő. Míg a csak közszférában dolgozó orvosok 25 százaléka elégedett a saját bérével, ugyanez az arány a magánszférában 51 százalék.
Az orvosok 82 százaléka szerint nincsenek hatékony, teljesítményalapú értékelési rendszerek az egészségügyben. A válaszadók 69 százaléka szerint a vezetői pozíciókat gyakran nem teljesítmény, hanem lojalitás alapján töltik be, 63 százalék szerint pedig az előrejutás elsősorban a személyes kapcsolatokon múlik. Az orvosok 54 százaléka szerint a feletteseitől és a kollégáitól, 33 százaléka szerint még a betegektől is kevés objektív visszajelzést kap a munkája minőségéről. A „lazsálásról” szóló állítást csak 21 százalék fogadja el, de 44 százalék gondolja, hogy ha valaki mégsem tölti ki a munkaidejét, afölött az intézmények szemet hunynak.
A válaszadók 68 százaléka érzékelt már olyat, hogy egy kórházi osztályon úgy zajlik párhuzamosan köz- és magánellátás, hogy a kettő nincs világosan szétválasztva; rendszeres esetekről 22 százalékuk számolt be. A kitöltők 19 százaléka maga is dolgozik mindkét szektorban, 10 százalékuk pedig már csak a magánszférában. Abban széles körű a konszenzus, hogy a magánszektorban könnyebb a munkavégzés: 84 százalék szerint komplikáció esetén a beteg visszakerül az állami rendszerbe, 79 százalék szerint a magánmunka szociálisan kevésbé megterhelő, 74 százalék szerint a komplikáltabb eseteket a magánellátás gyakran nem is vállalja el. A válaszadók 39 százaléka gondolja úgy, hogy egyes szereplők a közszféra erőforrásait magáncélra használják.
A hálapénz terén drámai változás történt: 31 százalék szerint mára gyakorlatilag megszűnt, 61 százalék szerint létezik még, de ritka, és csak 8 százalék tartja rendszeresnek. A szülészet-nőgyógyászatot a szigorítás előtti időszakra vonatkozóan az orvosok 94 százaléka tartotta hálapénzzel fertőzött területnek, a mai helyzet megítélésében ez az arány 29 százalék. A sebészetnél 91-ről 23, a fekvőbeteg-ellátásban 82-ről 11 százalékra esett ez az arány. A legkevésbé érintett háziorvosi ellátásban 32-ről 5 százalékra csökkent.
Az orvosoknak mindössze 3 százaléka gondolja úgy, hogy a jó ellátáshoz ma kizárólag a formális szabályok szerint lehet hozzájutni. A többség (65%) szerint a rendszer alapvetően formálisan működik, de a kapcsolatok számítanak – 31 százalék szerint pedig bizonyos helyzetekben csak kapcsolatokkal lehet boldogulni.
A megkérdezettek háromnegyede szerint gyakori a celebritások és közéleti szereplők soron kívüli vagy VIP-ellátása; 73 százalék szerint az ismerősök, rokonok soron kívüli ellátása, 70 százalék szerint pedig az orvosválasztásban élvezett kapcsolati előny gyakorinak számít. A szívességi várólista-módosítást 42 százalék látja gyakorinak, hálapénz reményében végzett indokolatlan kezelést pedig 8 százalék. Az orvosok 35 százaléka szerint a betegek társadalmi vagy anyagi helyzete érdemben befolyásolja az ellátás minőségét.
