Különleges genetikai mutációjú széncinegét láttak egy nógrádi faluban
A széncinegék leucizmusa kifejezetten ritka genetikai jelenségnek számít. Bár a vadon élő madarak körében a leucizmus a leggyakrabban előforduló pigmenthibás elszíneződés – sokkal gyakoribb, mint a valódi albinizmus –, a széncinegék esetében így is rendkívül ritkán, csupán elszórtan lehet találkozni vele.
A leucizmus nem minden madárfajnál egyformán gyakori. A fekete rigóknál, varjúféléknél vagy a házi verebeknél lényegesen többször dokumentálják, a széncinegéknél ennél is ritkább, így egy-egy ilyen példány felbukkanása igazi szenzációnak számít a madarászok körében. Mivel a széncinege az egyik leggyakoribb látogatója a madárbarát kerteknek, ha egy ilyen különleges, leucisztikus példány bukkan fel valahol, az a madármegfigyelők és a madárbarátok körében igazán nagy különlegesség.
Elsőként egy madáritatóban tűnt fel
A somoskőújfalui madárbarát kertben már több különleges megfigyelésnek lehetett szemtanúja a kert gazdája, többek között leucisztikus meggyvágót vagy flavisztikus kék cinegét is látott már. A leucisztikus széncinege egy hete tűnt fel először a kertben, és azon nyomban megakadt rajta a tekintet, mert rögtön látszott, hogy más tollruhát visel, mint a fajtársai.
Az első találkozáskor éppen a madáritatóban fürdött, így a vizes tollazat kicsit csalókának tűnt, de ennek ellenére egyértelmű volt, hogy különleges madárról van szó. Pár nap múlva újra felbukkant, akkor a talajon keresgélt, és tisztán kivehető volt, hogy valóban más, mint a rokonai.
A széncinegékre jellemző fényes, tiszta fekete „sapka” ezen a példányon szürkésfehérré vált, mintha deres vagy ősz lenne. A sötét tollak között sok fehér színezetű toll díszítette a feje tetejét. A szárny nagy része a sötétszürke vagy fekete helyett világosabb árnyalatot kapott, és a faroktollakon is jól látszanak a pigmenthiányos, tiszta fehér részek. A hátán lévő jellegzetes zöldes-olajzöld szín viszont megmaradt, ami megerősíti, hogy részleges pigmenthiányról, leucizmusról van szó.
Ritka pillanat, amelyet sikerült megörökíteni
Nagy szerencse kellett ahhoz, hogy a különleges madarat fotókon is sikerült dokumentálni, mert több tízezer normál színezetű egyedre jut csak egyetlen ilyen példány.
A széncinegéknél a leucizmus kétféle formában jelenhet meg. A részleges leucizmus a gyakoribb: a madár testén aszimmetrikus vagy szimmetrikus tiszta fehér tollfoltok jelennek meg például a szárnyon vagy a fejen, miközben a test többi része normális színezetű. A teljes leucizmus esetében a madár egész tollazata fehéres, krémszínű vagy halványszürke, mintha „kimosták volna”, a fekete és sárga színek szinte teljesen eltűnnek vagy jellegtelen barna, illetve krém árnyalatúvá válnak.
Nagyjából egy a harmincezerhez az esély
Általánosságban a vadon élő madárpopulációkban a becslések szerint nagyjából 1 a 30 000-hez az esélye annak, hogy egy egyed leucisztikus vagy albinisztikus tollazattal szülessen. Fontos tudni, hogy a leucizmus nem azonos az albinizmussal: a madár szeme, lába és csőre normális színű marad, csupán a tollaiból hiányzik a fekete, zöld vagy sárga melanin és egyéb pigment.
A széncinegénél ez megnyilvánulhat csupán néhány fehér foltban, például a fekete sapkán vagy a szárnyakon, de a legsúlyosabb esetekben a madár szinte teljesen krémszínűvé, halványszürkévé vagy hófehérré válik, miközben a jellegzetes mintázata éppen csak látható „szellemképként” dereng fel.
A fehér tollazat hátrányt is jelent
A leucisztikus széncinegék ritkaságának egyik fő oka, hogy a természet gyorsan kiszelektálja őket. A fehér vagy halvány tollazat miatt könnyebb célpontot nyújtanak a ragadozóknak, például a karvalynak vagy a macskáknak. Ráadásul a pigmenthiányos tollak szerkezetileg gyengébbek, gyorsabban kopnak, és a madár a fajtársai általi elismerést is elveszítheti szokatlan külseje miatt.
Ez főként a párválasztásban válik hangsúlyosabbá. Bár a mindennapi táplálkozás során elfogadják a leucisztikus egyedeket, a párválasztási időszakban már hátrányba kerülhetnek. A széncinegéknél a tollazat színe és mintázata – például a hímek hasán futó fekete sáv szélessége vagy a sárga szín élénksége – fontos információkat hordoz a madár egészségi állapotáról és genetikai rátermettségéről. Ha egy egyed tollazata miatt fehér vagy foltos, a potenciális partnerek nem kapják meg a megszokott vizuális jeleket, ezért előfordulhat, hogy kevésbé találják őket vonzónak, így nehezebben találnak párt.
