Kiszáradt a bakonyi arborétum tava
A zirci arborétum tavának egyetlen felszíni vízforrása a Cuha-patak. Ha kevés víz érkezik a patakon, az előbb-utóbb a tavon is láthatóvá válik: a tó egyre inkább kiszárad.
Mindössze 40 centiméter magasan áll a víz az arborétumi kis tóban, térdig ér. Ötször ennyi víz szokott benne lenni. Az arborétum közlése szerint a tavacska természetes és nagyon érzékeny mérőműszer, amely pontosan mutatja, mi zajlik a Bakony vízháztartásában.
A probléma nem egyszerűen az, hogy idén is kevés csapadék hullott. Legalább ennyire számít az is, mikor, milyen intenzitással és milyen hosszú száraz időszakok között érkezik a csapadék. Az idei év ebből a szempontból is szélsőséges.
A Bakony a karsztos vízrendszere miatt különösen érzékeny terület. Olyan, mint egy lyukacsos sajt: a lehulló csapadék jelentős része a mészkő és a dolomit repedésein keresztül beszivárog a felszín alatti vízrendszerbe.
A Cuha természeténél fogva sem teljes hosszában állandó vízhozamú patak. Karsztos környezetben folyik, ezért bizonyos szakaszain régebben is többször előfordult nyári kiszáradás. Neve a szláv Sucha vagy Suha eredetire vezethető vissza, amelynek jelentése: száraz. Nem lenne tehát igaz azt állítani, hogy régen mindig folyt benne víz, most pedig a klímaváltozás miatt kiszáradt.
A gond az időszakos bakonyi vízhiányok gyakorisága, hossza és az, hogy az év mely időszakaira terjednek ki. A kis tó mindkét föld alatti betápláló csatornája a Cuha vizét vezeti át rajta. Ha a patakban kevés a víz, egy idő után a tó szintje is csökkenni kezd.
A vízhiány jelei nemcsak a Cuhán láthatók. A Bakony több kisebb vízfolyása és tava küzd alacsony vízállással. Augusztusban a Tarna száradt ki teljesen, néhány pocsolyán osztozik az élővilág, de tuskók virítanak az egykori dobozi halastó kiszáradt medrében is, és erdei turistaút lett a kiszáradt patak Kismarosnál.
