Elátkozott gyártósor: A csornai napelemgyár összeomlása
Mérhetetlen pénzégetés és az állami felelőtlenség szimbóluma: így vált hírhedtté a csornai napelemgyár, amely működése során 10 milliárd forint veszteséget termelt, és otthagyott maga mögött tetemes, 25 milliárd forintos tartozást. Az államhatalom által életben tartott gyár 2020-ban indult, majd minden remény és támogatás ellenére csődbe fulladt, megmutatva, milyen végletekig képesek elmenni egyesek, ha közpénzek tűnnek el a nagy semmiben.
Árverés előtt: A maradványok értéke és állami kudarc
A felszámolási eljárás során az ingatlanvagyon minimális értékét 8,33 milliárd forintban határozták meg, ami jócskán alulmúlja a hátrahagyott kötelezettségeket. Az árverésre kerülő vagyontárgyak között szerepel egy 13 185 négyzetméteres ipari ingatlan, amit különleges gyártósorral és hozzá tartozó know-how-val próbálnak értékesíteni, bár a becsült érték mindössze 3,2 milliárd forint.
Ehhez még hozzájön néhány millió forintra értékelt magánút, ám ezek a részletek sem tudják feledtetni, hogy az állam a projekt megkezdésekor gyakorlatilag fejest ugrott a szakadékba. A svájci tulajdonosok által dicsőített technológia végül csak papíron hozott forradalmat, a valóság pedig köddé vált milliárdokat mutat.
Fantomüzem: Politikusi támogatás és a feledhetetlen csőd
Nem csupán a pénzügyi veszteség volt kirívó: az EcoSolifer gyárának nyitányánál politikailag is megmozgatták a földi erőket. Köztársasági elnök és ipari miniszter egyaránt hitet tett a projekt mellett, amely állami finanszírozással lélegzett. Maga a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) is 40 millió eurós hitelkeretet nyújtott, sőt, 80 millió euró erejéig jelzálogosította az ingatlanokat. Hova tűntek ezek a pénzek, és ki tartozik felelősséggel az égbe szökő adósságokért?
Kudarcot kudarcra halmozva
Amíg működött, a csornai üzem folyamatosan veszteséget termelt, az évek alatt felhalmozott hiány már 10,2 milliárd forintra rúgott. Az állam habozása ellenére végül kénytelen volt stratégiailag kiemelt jelentőségűvé nyilvánítani a felszámolást, ám ez a lépés nem hozta el a megváltást. A hab a tortán, hogy az egész projektet nemzetgazdasági érdek címkéjével próbálták menteni, miközben egyértelműen a felelőtlen finanszírozás és az átgondolatlan tervezés tragikus példájává vált.
A gyár körüli kaotikus helyzet hűen tükrözi, mi történik, ha a nagyszabású ígéretek mögött nincsen valódi szakmai alap és felelős gazdálkodás. Maradt a szétázott kötelezettségállomány, az elszállt álmok, és a nyilvánosság, amely még mindig csak tippelhet arra, ki és mikor számol el a közpénzek elszivárgásával.
