Botrányos befektetési döntések: az MNB és az Optima árnyékában
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke ismét rávilágított a Pallas Athéné-alapítvány és annak vagyonkezelője, az Optima Befektetési Zrt. körül kialakult megdöbbentő ügyekre. Az új részletek, amelyek a svájci befektetésekre fókuszálnak, túlmutatnak az eddig felmerült szabálytalanságokon, és mélyebb betekintést nyújtanak arról, hogyan vált közpénz magánérdekek áldozatává.
A svájci Ultima és az árkülönbségek színjátéka
Az Ultima SA, egy svájci székhelyű ingatlanfejlesztő cég, rendkívüli közgyűlése során új tulajdoni viszonyokat alakított ki, amelyekben kulcsszerepet játszottak a magyar közpénzből működő befektetők. Az Alpine2 nevű befektetőcég, amelyet az Optima Zrt. irányít, részvényenként 105-110 svájci frankot fizetett a 30 százalékos tulajdonrészéért, míg a Yoda Plc., egy ciprusi ingatlanfejlesztő, részvényenként mindössze 60 frankért jutott hozzá az Ultima 60 százalékához. Ráadásul a Yoda fizetése nem is készpénzben történt, hanem egy alig másfél évvel korábban töredékáron vásárolt ingatlancsomagot ajánlott fel.
A Papacamp Investment néven ismert, valaha 100 millió eurót érő ingatlancsomag 530 millió eurós becslést kapott a tranzakció során, amelyet egy olyan könyvvizsgáló cég hitelesített, amely az MNB-alapítvány auditora is volt. Ezen értékelt összegek eredményeként a Yoda Plc. óriási előnyhöz jutott, miközben az Optima végletesen túlfizette saját tulajdonrészét. A papíron jelentős különbségek persze valódi veszteségeket takarnak.
Közpénz nyomában: illúzió vagy valóság?
Az Optima Zrt. nemcsak az MNB-alapítványi forrásokat mozgósította, hanem a Neumann János Egyetem alapítványának részesedéséből származó összegeket is bevonta. Az eredmény egy olyan befektetés, amely a magyar állami közérdek helyett nemzetközi magánbefektetők markát gazdagította. A Yoda Plc. részvényei a ciprusi tőzsdén azóta megduplázták értéküket, míg az Optima jelenleg a fizetésképtelenség határán egyensúlyoz.
Ha az Optima az egyszerű logika és tisztességes árak mentén kötött volna üzletet, a befektetett 160 milliárd forint helyett elegendő lett volna mindössze 20 milliárd. Ez nemcsak anyagi, hanem erkölcsi szempontból is új dimenzióba helyezi az ügyet, hiszen az adófizetők pénzének kezelése ezek szerint átláthatatlan és teljesen indokolhatatlan alapokon zajlott.
Ki húz hasznot a káoszból?
A rendszer látszólagos vesztesei mindenképpen azok a magyar állampolgárok, akik közterheiket jóhiszeműen befizették, és akiknek érdeklődve kell figyelniük, miként válik saját jövőjük bizonytalanná a megkérdőjelezhető alapítványi döntések nyomán. Eközben a ciprusi Yoda Plc. és tulajdonosai korlátlan előnyökhöz jutottak. Talán nem is olyan meglepő, hogy a tranzakciót megelőző hónapokban a Yoda részvényei rendkívül alacsony szinten álltak, most pedig árfolyamuk rekordszintre emelkedett.
Manipuláció és következmények
Egyértelmű, hogy egy ilyen ügy mélyebb kérdéseket vet fel: hogyan történhetett mindez anélkül, hogy a releváns ellenőrző és döntéshozatali mechanizmusok időben reagáltak volna? Miként történhetett, hogy a magyar adófizetők pénzét kezelő alapítványok egy szempillantás alatt ilyen helyzetbe hozhatták saját magukat, miközben külföldi profitérdekek kiszolgálójává váltak?
Ezekre a kérdésekre a választ nem csupán a számok és a jelentések boncolgatása adhatja meg, hanem a politika, a gazdaság és az állami felügyelet mélyebb elemzése is. A magyar közvélemény talán még sokáig találgatni fogja, mi és miért játszódott le ezekben a megkérdőjelezhető ügyekben.
Forrás: 24.hu/fn/gazdasag/2025/03/27/simor-andras-mnb-botrany-allami-szamvevoszek-optima/
