A kegyelmi botrány és Gundel Takács Gábor véleménye
A köztiszteletben álló műsorvezető, Gundel Takács Gábor nyíltan beszélt arról, milyen mély csalódás érte az elnöki tanácsadó testület tagjaként a kegyelmi botrány idején. Mint mondta, csak a sajtóból értesült a történtekről, és úgy érzi, az ügy alapjaiban kérdőjelezte meg a testület működésének értelmét.
A műsorvezető eredetileg nagy reményekkel csatlakozott Novák Katalin elnöki tanácsadói csapatához, gondolván, hogy lehetőség kínálkozik valódi értékteremtő munkára. Azonban a valóságban ez az optimista elképzelés hamar megbukott. Gundel szerint egy normális országban az, ha a köztársasági elnök segítséget kérne egy tanácsadótól, tiszteletre méltó feladat lenne. Azonban elmondása alapján „pont akkor nem kértek tanácsot, amikor igazán szükség lett volna rá”.
A kegyelmi botrány kipattanása különösen kínos helyzetet teremtett, mivel a tanácsadó testület már annak bekövetkezése után alakult meg. Gundel Takács Gábor volt az első, aki a testületből kilépett, miután rájött, hogy a botrány következményeivel őket az ő akaratuk ellenére összemosták.
A tanácsadói szerep és a politikai visszhangok
A műsorvezető visszaemlékezéseiből kiderül, hogy a testület működése már eleve nem volt átgondolt. A Sándor-palotából senki sem adott bármilyen hivatalos magyarázatot vagy tájékoztatást az eseményekről, amit Gundel Takács különösen felrótt. Úgy érzi, az egész folyamatot a hamis látszat és a felelősség elhárítása jellemezte.
Továbbá Gundel arra is kitért, hogy visszahallotta: árulónak tartják az elnöki stáb bizonyos tagjai, amiért elhagyta a testületet. A műsorvezető ezt tudomásul vette, ám hangsúlyozta, hogy döntése mögött az általa tapasztalt belső problémák álltak.
A kegyelmi ügy utóhatásai
A kegyelmi botrány Novák Katalin köztársasági elnök lemondását eredményezte, és Gundel Takács szerint a helyzet világosan rámutatott a tanácsadói testület értelmetlen szerepére. Habár a testület formálisan megkapta a lehetőséget az országos ügyekbe való beleszólásra, ez a gyakorlatban nem vált valóra, és a tagokat csupán politikai színjáték eszközeiként használták fel.
Gundel összegzése szerint a tanácsadói szerep egy komoly illúzió volt, amit a politikai visszaélések hamar szertefoszlattak. Szavai tükrözik azt a mély csalódottságot, amelyet az ügy során átélt. „Az volt az utolsó nagyon nagy csalódásom a világban” – fogalmazott, összefoglalva a történtek tanulságát.
Forrás: 24.hu/belfold/2025/04/07/a-kegyelmi-botrany-volt-gundel-takacs-gabor-utolso-nagy-csalodasa/
