Körösényi András: Tisza Szigetek – mozgalomból szatellitszervezet?
Az ősz egyik nyitott politikai kérdésévé vált, hogy mit kezd Magyar Péter a Tisza Szigetekkel. A Tisza sajátos kettősséget mutat: egymás mellett létezik a zárt, tagság nélküli Tisza Párt – mindössze 28 vagy 29 taggal –, valamint a több tízezer aktivistát számláló Tisza Szigetek mozgalma.
A pártot Magyar Péter az európai parlamenti választáson való induláshoz szerezte meg, míg a szigetek a Magyarországon példátlan kétéves országjárás és politikai kampány nyomán jöttek létre. A szigetek a helyi támogató aktivisták jórészt spontán szerveződéseként indultak, majd a szigorúan szervezett, centralizált kampánygépezet részévé váltak.
A 2026-os választásig tartó időszakot ez a szervezeti kettősség jellemezte. A választási győzelem után az elemzők és a politikai közvélemény egy része arra számított, hogy a Tisza nem marad meg egyszemélyes projektpártnak, hanem megindul az intézményesülése, a szigetek és a párt szervezeti integrációja, azaz megtörténik a klasszikus párttá válása.
Egyesek szerint kár lenne veszni hagyni a demokratikus aktivizmus lokális szervezeteit, mások a szigetekre mint a párt értékes kampánygépezetére tekintettek, amelyre szükség lesz a soron következő önkormányzati választásokon. Így jogos várakozásnak tűnhetett, hogy a mozgalmi hálózatból valódi pártszervezet lesz, a mintegy háromezer Tisza Sziget aktivistáiból párttagok lesznek, és létrejönnek a helyi pártszervezetek.
A klasszikus pártokban a pártvezetőkkel szemben működött egy belső kontroll, amely kisebb vagy nagyobb mértékben demokratikus volt. Ez a rajongótábor mintájára szerveződő új pártoknál és politikai formációknál megszűnt, vagy formálissá vált. A pártszervezet és -tagság mint a politikai vezér belső ellensúlya eltűnt, vagy eleve létre sem jött, ahogy a Tisza Pártnál sem.
