Gyuris: Írhatunk dalokat házasság előtti szexről, tehetünk ananászt a pizzára
A szegedi származású Gyuris Bence, aki focistának készült, depressziós tinédzserként kezdett zenéket feltölteni a SoundCloudra, ma pedig fiatalok tömegeit mozgatja meg a koncertjeivel. Az egyre népszerűbb rapper ismertsége stabilan ível felfelé, és lapunknak adott interjújában többek között arról beszélt, hogyan éli meg, ha felismerik az utcán, mit szóltak a szülei, amikor a zenei karriert választotta a sport helyett, valamint hogyan látja a politikai cenzúra és az alkotói szabadság kérdését.
Arra a felvetésre, hogy a kormányváltás előtt több zenészt is vegzáltak a dalszövegeik miatt – többek között Pogány Indulót is, mert a drogokat is említette –, Gyuris azt válaszolta: nem érzi, hogy ez bármilyen szinten hatással lett volna rá. Mint mondta, alkotás közben nem szokott azon gondolkodni, hogy mit szabad és mit nem. Előfordult, hogy egy-egy sort utólag átírt vagy kivett a zenéből, de nem a hatalmon lévő kormánytól, cenzúrától vagy hasonlótól való félelem miatt, hanem mert érzékeny témákat érintett, amelyeket nem biztos, hogy mindenki ugyanúgy értett volna. Hozzátette: ahhoz hasonlóan, ahogy egy szűk baráti körben az ember bevállal meredekebb poénokat, amelyeket idegenek előtt nem mondana, neki sem szándéka sértő vagy bántó dolgokat mondani a zenéjében. A politikai légkör miatt azonban nem emlékszik, hogy valaha félt volna egy-egy sort bevállalni.
Az érzékeny témák kapcsán kifejtette: a szövegeiben kezdettől fogva előfordulnak olyan témák, amelyek a társadalom egy részének a gondolkodásába és értékrendjébe nem férnek bele, de ez soha nem is volt célja. Mint fogalmazott, évtizedek óta tart a vita, hogy bizonyos dalszövegek megrontják-e a fiatalokat, és mindkét oldalon lehet jó érveket felsorakoztatni, ő nem fogja eldönteni, kinek van igaza. Úgy véli, ha csak olyan témákról lehetne dalokat írni, amelyeket a társadalom döntő többsége elfogad, akkor a kedvenc zenéinek nagy része meg sem jelent volna.
A fokozott rendőri ellenőrzésekről szólva elmondta: amikor elindultak a házkutatások és klubrazziák, gondolkodott rajta, hogy vajon a szövegei miatt nagyobb eséllyel állít-e be a rendőrség a turné bármelyik állomására, hogy mindenkit egyesével átvizsgáljanak a klubban, vagy hogy számíthat-e ő is egy váratlan házkutatásra. A hétköznapjaiban érezte valamennyit ebből a nyomásból, de a stúdióba nem vitte magával.
Az alkotói szabadság jövőjéről szólva kijelentette: szerinte az alkotói szabadság nem azt jelenti, hogy bárkinek joga van következmények nélkül bármit mondani, hanem azt, hogy szabadon létrehozhatunk bármit, és mindenki más szabadon reagálhat rá. Úgy gondolja – bár ezt túl idealistának nevezte –, hogy jelenleg azok, akik a világ fejlett részein élnek a 21. században, szabadon alkothatnak. Vannak határok, mert attól, hogy valamit művészetnek nevezünk, még nem gyújthatjuk fel valaki házát egy videóklip kedvéért, de írhatunk dalokat házasság előtti szexről, készíthetünk szobrokat csókolózó férfiakról, tehetünk ananászt vagy tükörtojást a pizzára. Hozzátette ugyanakkor, hogy nem minden alkotás működik akármilyen kontextusban.
Az interjúból az is kiderül, hogy a rapper miért szorong az előadói lét bizonyos aspektusaitól, milyen előadók inspirálták, amikor elkezdett dalokat írni, milyen gondolkodásmódot tudott átültetni a fociból a zenélésbe, és hogyan viszonyulnak a szülei a zenéjéhez.
