Zsebibaba Magyar Péterért imádkozott a francia monostorban
A 79 éves Mariann nővér (Marie-Anne) több mint fél évszázada él egy franciaországi falu bencés monostorában. Azt mondja magáról, hogy ő egy Zsebibaba, aki teljes biztonságban ücsörög Isten erszényében, onnan kukucskál kifelé.
Fülöp Mariann 1969. január harmadikán, 22 évesen csöngetett be a dourgne-i bencés monostor bejárati kapuján. Egyik markában egy kis kézitáska, a másikban az uzsonnacsomagjából megmaradt narancs volt. A csöngetés közben a gyümölcs kicsúszott a kezéből és a hóba pottyant. Akkor járt először Nyugaton, budapesti ELTE-s francia-német szakos hallgatóként ösztöndíjjal.
Arra akkor még nem gondolhatott, hogy a következő bő fél évszázadot Marie-Anne nővér néven ebben a kolostorban, szerzetesnőként fogja leélni. Mariann színtiszta zsidó családban született 1947-ben. Családjában a vallásról és a zsidóságukról soha nem esett szó.
Édesanyja az ostrom alatt egy keresztény nagynéni lakásában bujkált az üldöztetések elől, ekkor halt meg Mariann nővére, Juditka. Édesapja Mauthausenben küszködött a túléléssel, 38 kilósan tért haza, majd folytatta szabó mesterségét. A szélesebb família legtöbb tagja nem volt ilyen szerencsés, a deportáltak közül sem a nagyszülők, sem a testvérek, sem azok gyermekei nem tértek haza.
Mariann gyerekkorától zongoraművésznek készült, tehetségét a zeneiskolában és a kórusban is rendkívülinek tartották. A szülők biztosak voltak benne, hogy lányuk művészként vagy nyelvészként viszi valamire.
A dourgne-i monostor a francia falucska szélén emelkedik, valójában kettő: az egyik az apácáké, a másik a férfi szerzeteseké. A szerzetesek életét a hatodik század óta szigorú regulák szabályozzák, amelyek mára némileg enyhültek. A bencés szellemiség élethosszig tartó, stabil közösségi létet kínál, amelyben egyensúlyban van az ima, a kétkezi munka, a folyamatos tanulás, a vendég tisztelete és az apátnak való engedelmesség.
A szerzetesek elvileg csak kivételes esetben hagyhatják el a monostor területét. Saját mobiltelefonja az apáton kívül senkinek sincs, televízió nincs. A nap egyetlen megszabott órájában lehet egymással beszélgetni vagy látogatót fogadni, így a napjaik jelentős részét némaságban élik. Az étkezések alatt sem kommunikálhatnak egymással, ilyenkor a zene vagy a hangos felolvasás megengedett. Az internetet csak a kijelölt órában és helyiségben használhatják, a napi hétszeri közös ima viszont kötelező.
Mariann nővér áprilisban azért könyörgött az úrhoz, hogy Magyarországnak új kormányfője legyen. A csacsogós, anyanyelvét ma is tökéletesen beszélő, élénk, nagyon okos és meghökkentően tájékozott asszony több mint fél évszázada él a monostor falai között.
A vele egy éve, Pesten megismert szerző annak az alkalomnak a kapcsán beszélgetett vele, amikor a zárdafőnöknő kíséretében hazalátogathatott, hogy megünnepeljék: éppen ötven esztendeje avatták a rend tagjává.
