A nyugdíjasok jövője a 2026-os választások után: Az elszegényedés mértéke és a választható reformok
A 2026. április 12-i választások nyomán a nyugdíjasok körében rekedt legnagyobb kihívás továbbra is az elszegényedés fenyegetése. A nyugdíjas közösség egyre növekvő részesedését érinti ez a jelenség, miközben a nyugdíjemelés terén bekövetkezett változások rávilágítanak arra, hogy a mostani rendszer nem elegendő a megfelelő megélhetés biztosításához. Farkas András nyugdíjszakértő korábban kifejtette, hogy a nyugdíjasok relatív elszegényedése mellett abszolút szegénységgel is szembesülnek egyre többen, amit a nyugdíjak alacsony szintje és a növekvő megélhetési költségek együttes hatása okoz.
Azok a nyugdíjasok, akik a szegénységi küszöböt el nem érő jövedelemmel rendelkeznek, a társadalom harmadát képezik, míg minden hatodik nyugdíjas a mélyszegénységi küszöb alatt él. A nyugdíjmeghatározás folyamata is hozzájárul ehhez a helyzethez; két fő tényezőt vesz figyelembe: a szolgálati időt és az életpálya átlagkeresetet, ami 1988 óta számít. A nyugdíjak értékét komoly mértékben befolyásolják a valorizációs szorzók, amelyek évről évre változnak, tükrözve az országos nettó átlagkeresetek növekedését.
A nyugdíjemelési rendszer korlátai
Jelenlegi nyugdíjemelési eljárás következtében a nyugdíjak kizárólag az infláció mértékével emelkednek, amely a nyugdíjasok aktív keresőkhöz viszonyított leszakadását eredményezi. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ez a megoldás nem segít a nyugdíjas társadalom belső feszültségein, hiszen míg az újonnan megállapított nyugdíjak értéke folyamatosan nő, a régebbi nyugdíjak az inflációval nevetségesen csökkennek, ami mélyíti a szegénységi problémákat.
A 2021-es részleges 13. havi nyugdíj bevezetése volt az egyetlen enyhülés, de ennek hosszú távú finanszírozása továbbra is kérdéseket vet fel. 2026-ra a költségvetésben a 13. havi nyugdíj kiadásai elérhetik a 600 milliárd forintot, ami már most is súlyos terhet ró a költségvetésre.
Lehetséges reformok
Farkas András és más szakértők szerint a jövőbeli kormány számára egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetése lenne a legkézenfekvőbb megoldás, amely a nyugdíjak emelésénél nemcsak az inflációt, hanem a nettó reálkeresetek növekedését is figyelembe venné. Javasolják, hogy a 2026-ra tervezett nyugdíjemelés helyett a korábbi keresetek növekedésének tükrözésével valósítsanak meg valós emeléseket. Például a várható 3,6%-os inflációs emelés helyett a reálkereset növekedésének felét is hozzáadva 6,35%-os emelés valósulhatna meg.
Ha a nyugdíjak emelésére szolgáló új rendszer bevezetésre kerülne, az jelentősen csökkenthetné a nyugdíjasok relatív elszegényedésének kockázatát, különösen, ha a 14. havi nyugdíj elosztása is szolidaritási szempontokat tükrözne, hasonlóan a környező országok gyakorlatához.
A Tisza program célja, hogy a nyugdíjak újra a bérek alakulását kövessék, így a nyugdíjasok közül többen érezhetnék a rendszer kedvező hatásait, ami mindannyiunk számára üdvözítő lenne.
