A vasutasok sztrájkjogának drasztikus leépítése
A magyar közlekedéspolitika újabb kétes mérföldkőhöz érkezett: a Semjén Zsolt és Lázár János által benyújtott törvénymódosítás alaposan újrarajzolja a személyszállítási szolgáltatások törvényi kereteit. Az úgynevezett „közlekedési alkotmány” azzal a felütéssel érkezett, hogy az azonosítható utazási igények leghatékonyabb kielégítését szolgálja, de az elvont, bürokratikus narratíva mögött vasúti vonalbezárások és drasztikus járatszűkítések körvonalazódnak. Az állam immár kizárólag egyetlen közlekedési módot finanszíroz adott útvonalakon, kizárva a vonat és busz egyidejű működését, ami gyakorlatilag a vasúti közlekedés lehetőségeit számolja fel sok régióban.
Méltatlanság és sztrájkjog-korlátozás
A módosított törvény a szakszervezetek sztrájkjogát is új szintre alázta. A már eleve rendkívül szigorú előírásokat most tovább szűkítették az évente kötelező „sztrájkmenetrend” bevezetésével, ami azt írja elő, hogy sztrájk esetén pontosan mely járatok és mikor szünetelhetnek. Ez nyilvánvalóan a dolgozók kollektív tiltakozási eszközét nullázza le, hiszen a döntéshozók előre biztosítják, hogy a sztrájkok hatása minimális legyen. A Vasutasok Szakszervezetének vezetője, Meleg János szerint ezek a rendelkezések szimbolikus szinten a sztrájk fogalmát is kiüresítik, hiszen az ágazatban már korábbról meglévő, irreális minimumszolgáltatás-követelmények mellett semmilyen hatékony érdekérvényesítés nem marad reális opció.
Tiltakozás vagy szavak nélküli kapituláció?
A vasúti dolgozók helyzete közel sem fest rózsás képet. A munkaerőhiány, az elavult eszközpark, az elnyomott bérek és a vállalati infrastruktúra hanyatló állapota miatt bőven lenne okuk tiltakozni. Ennek ellenére, ahogy a szakszervezet vezetői is érzékeltetik, a jelenlegi szabályozási közeg gyakorlatilag ellehetetleníti a munkavállalók érdekvédelmét. Az irónia abban rejlik, hogy az egyetlen sztrájklehetőség kizárólag akkor alkalmazható, ha azt Lázár János maga „megrendeli” – legalábbis a törvényi keretek ezt a helyzetet vetítik előre.
Belső konfliktusok és szakmai inkompetencia
A szolidaritásra épülő közösségi harc sem könnyű, amikor az érintett dolgozók, például a Volán- és a MÁV-csoport beolvasztásával létrejött új struktúrák dolgozói között feszültségek éleződnek ki. A Szolidaritás Autóbusz-Közlekedési Szakszervezet elnöke, Dobi István szerint a napi működés problémáiért elsősorban a vezetőség hozzá nem értése okolható. Az átgondolatlan döntések, a rossz pénzügyi és működési stratégiák csak tovább növelik a dolgozók frusztrációját és a közlekedési rendszer hatékonyságának csökkenését.
Egy közlekedéspolitikai zsákutca
Az új törvénymódosítás kimenetele nemcsak a dolgozókat, de a közösségi közlekedés használóit is érzékenyen érinti. Gyakorlatilag egy fekete napként írható le a magyar közlekedéspolitikában. Vitézy Dávid szerint a törvénymódosítás a vasúti közlekedés rendszerszintű leépítését vetíti előre, amit súlyosbít a sztrájkjog teljes ellehetetlenítése. Az ország így újabb lépést tesz egy közlekedési zsákutca irányában, ahol a társadalom érdekei helyett a gazdasági racionalitás elméleti aspektusai és bürokratikus logikája kerül előtérbe.
A közlekedési rendszer reformjának címkéje alatt a valóságban egy olyan modell épül, amelynek árát a dolgozók és a közlekedésben résztvevő állampolgárok egyaránt megfizetik. Ez az ár azonban nemcsak gazdasági, hanem társadalmi értelemben is súlyos terheket ró az országra.
