A Premier League hitelessége is tét a Manchester City ügyében
Első fokon megszületett a döntés a Manchester City évek óta húzódó pénzügyi ügyében. A Premier League független bizottsága a 115 vádpontból 114-ben vétkesnek találta a klubot, amely azonban fellebbezett, így az ítélet még nem jogerős, és egyelőre szankciót sem szabtak ki.
A vádak központi eleme, hogy a City hamisan szponzori bevételként tüntetett fel tulajdonosi forrásokat, ezáltal olyan pénzeket is elkölthetett, amelyek a liga szabályai szerint nem növelhették volna a keretüket.
A történet egyik kulcsa a modern futball tulajdonosi szerkezetében rejlik. Egészen másképp viselkedik egy megtérülést kereső befektető, egy klasszikus mecénás és egy olyan állami hátterű tulajdonos, amely nem közvetlen pénzügyi profitot vár a futballklubtól, hanem imázst, diplomáciai kapcsolatokat és politikai befolyást. A Manchester City-t tulajdonló Egyesült Arab Emírségek, a Newcastle mögött álló szaúdi állami befektetési alap vagy a Paris Saint-Germaint új szintre emelő katari háttér ezért egészen más kihívást jelent a szabályozóknak, mint egy hagyományos üzleti befektető.
A City kapcsán bemutatott számok érzékeltetik a léptéket is: a vizsgált időszakban 830 millió fontnyi, tulajdonosi körhöz köthető bevételt állítunk szembe 119 millió fontnyi valódi szponzori pénzzel. Ez tankönyvi példája lehet annak, amit Kornai János nyomán puha költségvetési korlátnak nevezünk: ha egy szereplő tudja, hogy veszteség esetén valaki úgyis kisegíti, másképp hozza meg gazdasági döntéseit.
Csakhogy a szabályozásnak is van egy sajátos ellentmondása. A futball vezető szervezetei fenntarthatóságról és pénzügyi fegyelemről beszélnek, közben azonban maguk is érdekeltek abban, hogy minél több pénz érkezzen a rendszerbe, minél több világsztár szerepeljen a legnagyobb klubokban, és a Bajnokok Ligája vagy a Premier League minél értékesebb médiatermék legyen.
Ráadásul a Manchester City-ügy olyan sokáig húzódott, hogy mára új probléma keletkezett. Az összevetés szerint a City esetében 99 hónap telt el a vizsgálat és a döntés között, míg az Evertonnál 17, a Nottingham Forestnél kilenc hónap alatt született pontlevonásos döntés. Eközben a City Bajnokok Ligáját nyert, tovább növelte gazdasági értékét, és éveken át dominálta az angol futballt.
Innen már adódik a „too big to fail” kérdése: túl nagyra nőtt-e a klub ahhoz, hogy a Premier League valóban visszasorolja vagy visszamenőleg címeket vegyen el tőle? És ha igen, mit érnek vajon a szabályok? Ki és miért fogja betartani őket eztán?
