Hajós Alfréd: Az első magyar olimpiai bajnok
1896. április 11-én Hajós Alfréd megszerezte Magyarország első olimpiai bajnoki címét az athéni olimpián, ahol a 100 és 1200 méteres gyorsúszásban diadalmaskodott. A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) emlékezete szerint Hajós Alfréd nem csupán a magyar olimpiai mozgalom első sikerét hozta el, hanem egyúttal mérföldkővé vált az úszósport fejlődésében is. E sikerre 2026-ig összesen 190 arany-, 165 ezüst- és 189 bronzérmet nyertek a magyar versenyzők az ötkarikás játékokon.
A 1896-os olimpia során Magyarországot tizennégy versenyző képviselte hat sportágban. A magyar küldöttség végül két arany-, egy ezüst- és három bronzéremmel tért haza Athénból. Hajós Alfréd, aki a „Magyar Delfin” néven is ismert, a sikerhez vezető úton számos megpróbáltatás elé nézett.
Edzések a hideg vízben
Hajós emlékezése szerint az edzések során a víz hőmérséklete folyamatosan csökkent, és az időjárás sem volt kedvező. „Nyolc napig folytattam edzést a Zen-öböl vizében… április 9-én úsztam utoljára, addigra a víz már 11 fokra hűlt le” – írta „Így lettem olimpiai bajnok” című könyvében. Lenyűgöző elhatározással állt neki a felkészülésnek, ami különösen nehézkes volt, mivel senki sem támogatta őt az edzések során. Egyedül érkezett ki a versenypályára, és a bizonytalansága ellenére vállalta a kihívást.
Az olimpiai versenyeken a körülmények is próbára tették őt, az indító- és célvonalat bójákra erősített kötelek rögzítették le, a versenypálya tehát igencsak kezdetleges volt. A víz igen hideg volt, és a hullámzás miatt sokszor úgy érezte, hogy fel kell adnia. Hogy megvédje magát a hidegtől, haját faggyúval kente be a verseny előtt.
A győzelem és a himnusz
A verseny során Hajós Alfréd gondolatai egyedülállóan voltak jelen; a sikerek miatt valódi izgalom uralkodott benne. Amikor befutott a célba, a tömeg éljenzésével találkozott. A versenybírók hajóján a legmagasabb árbocra felhúzták a zászlót, és a zenekar osztrák himnuszra kezdett játszani. Azonban a magyar jelenlévők a magyar himnusz dalát kezdték el énekelni, így tisztelegve a győzelem előtt.
„Győztem!… Győztem!…” – azért az érzésért, ami akkor elárasztotta, hogy olimpiai bajnoknak vallhatja magát, sokáig küzdött; végül a külföldi és hazai visszhangot követően megértette, milyen hatalmas eredményt ért el.
Ünneplés és visszatérés
Hajós Alfréd győzelme után az ünneplés sem maradt el. A hazaérkezésekor a Keleti pályaudvaron óriási tömeg várta őt, ünneplő sporttársai vállán vitték végig a peronon. Az újságok ekkor már nem „gyászmagyarkáknak” nevezték őket, hanem nemzeti büszkeségeknek, akikről az ország szívvel-lélekkel írt.
A 1200 méteres gyorsúszás során Hajós Alfréd ismét lenyűgözte a közönséget; a versenyt megnyerte, bár az eddigi küzdelmek következtében már a hidegtől teljesen megdermedve húzták ki a vízből. E csodás teljesítménye andolárja, és az, hogy ekkor már másodszor diadalmaskodott, tovább gazdagította Magyarország sporttörténelmét.
Az elért sikerek nem csupán Hajós Alfrédot, hanem az egész magyar sportot életre hívták a nemzeti hiedelemben, amely nemcsak a múlt, hanem a jövő sportolói számára is inspirálóan hatott.
