Magyar kutatók bizonyították: az emberi beszéd átalakítja a kutyák agyát
A kutyák agya pontosan úgy tagolja szavakra a folyamatos beszédet, ahogy azt eddig csak embernél figyelték meg – derül ki egy frissen közzétett magyar kutatásból, amely a Science szaklapban jelent meg. A vizsgálat arra utal, hogy a beszéd feldolgozásának hatékonysága nem feltétlenül az ember különleges nyelvi képességeinek a következménye: a beszéd rendszeres hallgatása önmagában is megváltoztathatja az agy működését, még egy embertől evolúciósan távoli emlősfajban is.
Andics Attila kognitív idegkutató elmondása szerint a szavakat két fő beszédhangtípus alkotja: a magánhangzók és a mássalhangzók. „Bár a magánhangzók hangosabbak, feltűnőbbek, a szavak valódi vázát általában a mássalhangzók adják. Egy hosszú beszédfolyamban könnyebb felfedezni az egyes szavakat, ha a mássalhangzókra fókuszálunk. Az emberi agy pedig már csecsemőkortól éppen ezt teszi. Ezt a jelenséget nevezzük mássalhangzó-preferenciának” – mondta.
Az ELTE Etológia Tanszékén működő Neuroetológiai Kutatócsoport 20 ember és 20 családi kutya beszédre adott agyi válaszait hasonlította össze. A kísérletben a résztvevők folyamatos, tagolatlan beszédhangsorokat hallgattak meg, amelyekben mássalhangzók és magánhangzók váltogatták egymást, szünetek vagy más hangjelzések nélkül. A hangsorok abban különböztek egymástól, hogy voltak-e bennük ismétlődő mintázatok, és milyenek.
Háromféle típust alkalmaztak. Az elsőben mássalhangzó-mintázatok ismétlődtek, ezek alkottak egymást közvetlenül követő háromszótagos szavakat – pontosabban szóvázakat, hiszen az mindegy volt, hogy a mássalhangzók közti magánhangzók milyenek. A második típusban fordított volt a helyzet: itt magánhangzó-mintázatok ismétlődései adták a szavak vázát. A harmadik, kontrollként használt típusban nem volt semmilyen ismétlődő mintázat, vagyis a szótagok nem alkottak szavakat, hanem véletlenszerű sorrendben követték egymást.
Az eredmények figyelemre méltó hasonlóságokat mutattak a két faj között. A mássalhangzó-mintázatos hangsorok esetén a kutyák agya, csakúgy, mint az embereké, sikeresen átvette a szavak ritmusát, és ez a szinkronizáció mindkét fajnál erősebb volt, mint akár a magánhangzó-mintázatos, akár a kontroll hangsorok esetén. „Ez a valaha volt első bizonyíték arra, hogy az emberen kívül egy másik faj agyában is megjelenhet a mássalhangzó-preferencia” – mondta G. Tóth Kinga pszichológus, a tanulmány másik első szerzője, a kutatócsoport doktorandusz tagja.
Az agyi válaszok időbeli lefutása további bizonyítékot szolgáltatott a kutyák mássalhangzó-preferenciájára. Az egyes szavak kezdetétől számított 400 ms körül megjelent egy kiugrás az agyi elektromos tevékenységben, emberekben és kutyákban egyaránt, de csak a mássalhangzó-mintázatos szavak esetén. Ez az idősáv éppen arról nevezetes, hogy az agyi válasz itt a folyamatos beszéd szavakra bontását tükrözi.
A vizsgálat során az is kiderült, hogy a beszéd sajátosságaira való hangoltság nemcsak akkor jelenik meg kutyákban, ha már életük első, szociális ingerekre különösen fogékony időszakában is beszédben gazdag környezetben éltek. Azok a kutyák is hasonlóan erős mássalhangzó-preferenciát mutattak, akik első három hónapjukban nem házi kedvencként éltek, hanem az utcán vagy egy menhelyen.
A kutatók két érdekes különbséget is megfigyeltek a fajok között. Az egyik, hogy míg az emberek a magánhangzó-mintázatok által meghatározott szavakat is felfedezték, még ha nehezebben is, mint mikor a mássalhangzók adták a vázat, addig a kutyáknak ez nem sikerült. Ez azt mutatja, hogy váratlan, nem preferált nyelvi mintázatok tanulásában az ember jobban teljesít. A másik különbség abban volt, hogy melyik faj milyen egyéb ritmust észlelt még a hangsorokban. A szótagok ritmusa mindkét faj agyi válaszában megjelent, a beszédhangok lüktetésére azonban csak az emberi agy állt rá.
Az eredmények együtt arra utalnak, hogy az agy beszédre hangolódásához, és konkrétan a mássalhangzó-preferencia megjelenéséhez nem szükséges egy eleve másképp huzalozott agy és az emberéhez hasonló nyelvi kompetenciák. Ehelyett már a beszéd rendszeres hallgatása is elég lehet az agy működésének megváltozásához, és eddig csak embernél látott feldolgozási sajátosságok kialakulásához – még egy embertől evolúciósan távoli fajban is – jelentette ki Andics Attila.
