Hitlert is átverte a James Bond-regények írója
A Vagdalthús hadművelet olyan jól sikerült, hogy a német csapatkivonás még a szicíliai partraszállás megkezdésekor is folytatódott. A második világháború egyik legnagyobb megtévesztési akciójának ötlete egy fiatal tengerésztiszttől, Ian Flemingtől származott, aki később a James Bond-regények szerzőjeként lett világhírű. A szövetségesek ezzel az akcióval az 1943-as szicíliai inváziót álcázták.
1943. április 30-án a dél-spanyolországi Huelva közelében egy helyi halász egyenruhás holttestet talált. A halott a Brit Királyi Haditengerészet őrnagyi egyenruháját viselte, zsebében személyes tárgyakkal, köztük egy fényképpel a menyasszonyától. Az aktatáskában talált dokumentumok arra utaltak, hogy a szövetségesek nagyszabású partraszállásra készülnek Szardínián és Görögországban. Bár Spanyolország formailag független volt, Franco tábornok közismerten a tengelyhatalmakkal szimpatizált, így a felfedezés hamar a német katonai titkosszolgálat, az Abwehr tudomására jutott. A németek hitelesnek gondolták a dokumentumokat, és felkészültek az érintett partszakaszok védelmére – pontosan abba a csapdába sétálva, amelyet a britek állítottak nekik.
Az ötlet Fleming 1939-ben írt összefoglalójából származott, amelyben a megtévesztés hadviselésbeli előnyeit a pisztránghorgászathoz hasonlította. A 28. pontban javasolta, hogy egy holttestnél megtévesztő dokumentumokat kell elhelyezni, amelyekre az ellenség rátalál. A Vagdalthús hadművelet megszervezése két brit hírszerző tiszthez, Charles Christopher Cholmondeley-hez és Ewen Montaguhoz kötődött. A megfelelő holttestet 1943. január 28-án találták meg egy hajléktalan személyében, akinek nem voltak hozzátartozói. Személyazonosságát csak 1996-ban hozták nyilvánosságra: Glyndwr Michael volt Walesből. A holttest új, fiktív személyazonosságot kapott: William Martin, a brit tengerészgyalogság őrnagya.
Az ál-Martin tárcájába olyan tárgyakat helyeztek, amelyek kitalált magánéletéhez kötődtek, köztük egy fényképet kitalált menyasszonyáról és két szerelmes levelet. A két tiszt által kidolgozott koncepció szerint Martin a futár szerepét töltötte be: Sir Archibald Nye vezérezredes levelét vitte sir Harold Alexander tábornoknak. A levél Görögországot jelölte meg fő csapásirányként, Szicíliát és a Dodekanészosz szigeteit pedig elterelésként. Churchill és Eisenhower is áldását adta a tervre, így 1943. április 17-én kezdetét vehette a megvalósítás.
A holttestet aktatáskával együtt egy fémkonténerbe helyezték, majd Skóciában átrakták egy tengeralattjáróba, amely a spanyol partoktól mindössze 50 méterre emelkedett felszínre. A holttestet hamar rátalált egy helyi halász, aki kivonszolta a vízből, majd értesítette a hatóságokat. A spanyolok értesítették a madridi brit konzulátust, és a tervnek megfelelően titokban a németeket is. Május 1-jén boncolásra került sor, a spanyol orvosok azonban nem vették észre, hogy egy három hónapos hullával van dolguk. Martin őrnagyot másnap teljes katonai tiszteletadással temették el a huelvai temetőben, sírja ma is itt található.
Az aktatáskában lévő levelek felbontatlanul jutottak el Madridba, ahol Wilhelm Canaris, az Abwehr parancsnoka személyesen járt közben, hogy a németek rendelkezésére bocsássák azokat. A német hírszerzés nem vonta kétségbe a levelek igazságtartalmát, és nem végeztek saját autopsziát a holttesten. A levelek tartalma egészen Hitlerig jutott, aki szintén hitelt adott nekik. Karl Dönitz 1943. május 14-i jelentése szerint a Führer nem értett egyet Mussolinivel abban, hogy a legvalószínűbb inváziós pont Szicília, és úgy vélte, a felfedezett angolszász parancs megerősíti, hogy a támadások főként Szardínia és a Peloponnészosz ellen irányulnak.
Hitler informálta Mussolinit, hogy Görögország, Szardínia és Korzika mindenáron megvédendő, ezért az 1. páncéloshadosztályt Franciaországból Szalonikibe vezényelte, a Szardínián állomásozó német katonák számát pedig 10 ezer fővel növelte. 1943. július 9-én kezdetét vette a Husky hadművelet, a szövetségesek szicíliai inváziója. A megtévesztés annyira jól sikerült, hogy még órákkal a partraszállást követően is 21 német repülőgép hagyta el Szicíliát, hogy Szardínia védelmére siessen, Hitler pedig Erwin Rommelt Szalonikibe küldte. Mire nyilvánvalóvá vált a tévedés, Szicília már elveszettnek volt tekinthető a tengelyhatalmak számára. A szövetségesek jelentős hídfőre tettek szert, majd szeptember elején megtörtént Olaszország tulajdonképpeni inváziója is.
