Ma is működhetnek a Mars vulkánjai, és akár életet is rejthetnek
A Mars még mindig vulkanikusan aktív lehet egy nemrég megjelent tanulmány megállapításai szerint. Az Alba Mons hegy térségében azonosított friss repedések ugyanis azt jelenthetik, hogy a felszín alól forró magmából származó gázok jutnak a felszínre, ami szunnyadó vulkáni tevékenységre utal.
A Marson találhatók a Naprendszer legnagyobb vulkánjai, közülük egyesek még néhány millió évvel ezelőtt is aktívak lehettek. Új lávafolyásokat vagy kitöréseket eddig még soha nem figyeltek meg a bolygón, az azonban kérdéses, hogy ezek a hatalmas tűzhányók végleg kialudtak-e vagy csak éppen szunnyadnak.
A Marsot vizsgáló űrszondák már korábban is azonosítottak vulkáni tevékenységre utaló jeleket, például földrengésszerű eseményeket, illetve hidrogén-kloridot, amely a Földön gyakran magmás kürtőkön keresztül szabadul fel. Ezt a gázt a közelmúltban szokatlanul magas koncentrációban figyelték meg az Alba Mons vulkán oldalában húzódó vulkáni hasadékok fölött. Ugyanezen a területen aztán frissnek tűnő, keskeny hasadékokat is találtak az ExoMars Trace Gas Orbiter űrszonda felvételein, amelyek akár több száz méter hosszan húzódnak.
A szakértők úgy gondolják, hogy a hidrogén-klorid ezeken a repedéseken keresztül szivároghat a felszínre, és ezt az elképzelést erősítik a hasadékok körül megfigyelhető elszíneződések is. A terület alatt egy szunnyadó magmakamra bújhat meg, amely a Mars felszíne alatt húzódó vulkáni rendszer részét képezheti.
A kutatás eredményei azt az elképzelést is erősítik, hogy valahol a Marson még máig rejtőzhet élet. Ha ugyanis a bolygó vulkanikusan aktív maradt, a mélyből feltörő láva felszín alatti vizekkel találkozva meleg, élhető környezetet hozhat létre. Észszerű lenne a marsi élet nyomait az Alba Mons térségében keresni. Ha az itteni hidrotermális rendszerek valóban aktívak, akkor biztosíthatják a mikroorganizmusok fejlődéséhez szükséges összetevőket és energiát, és meg is védhetik őket a felszínen uralkodó ellenséges és változékony környezettől – véli Daniel Mège, a tanulmány egyik szerzője.
