Rémálom a nyolcvanas évek képernyőjén
A magyar televíziózás történetének egy meghatározó szelete a nyolcvanas évek sorozatkínálata, amelynek két különösen emlékezetes darabja, A messziről jött ember és az Örvény, máig rémálmokat idézhet sok néző számára. Az egyik a titokzatos francia André történetét meséli el kísérteties hangulatban, míg a másik brit produkció ijesztő porcelánbabáin keresztül fagyasztotta meg a nézők vérét. A közös nevező? Egy generáció évtizedekig őrzött trauma-emlékei.
Ezek a sorozatok olyan elemeket használtak fel, amelyek a pszichológiai horror műfajába tartoznak: misztikus atmoszféra, természetfeletti sejtetések és feszült, zavarba ejtő jelenetek. Bár hivatalosan nem számítottak horrorfilmnek, kétség sem fér ahhoz, hogy hatásuk felért egy hátborzongató thrillerrel. A Magyar Televízió kedd esti kínálata ezzel a két sorozattal olyan emlékeket hagyott maga után, amelyek elkerülhetetlenül visszaköszönnek, amikor a korszak sorozatműveit idézi fel valaki.
Árnyak egy francia kastélyban: A messziről jött ember
A messziről jött ember alapja Gaston Leroux egyik kevésbé ismert regénye, amely a századfordulót idézi meg történelmi díszletek között, elegyítve a klasszikus kosztümös drámát a kísértethistória elemeivel. A történet főszereplője André de la Bossière, egy dúsgazdag iparmágnás, aki titokzatos körülmények között halt meg, hogy aztán szellemként visszatérjen otthonába, ahol egykori családtagjaira és az őt eláruló öccsére vadászik. A titokzatos zajok, a vérfagyasztó lánccsörgés és az André árnyékának sejtelmes felbukkanása mind hozzájárult a nézők megrázó élményéhez.
A sorozat felbukkanása önmagában is érdekes történettel bír. Az 1972-es francia alkotást több mint egy évtizeddel később tűzte műsorára az MTV, miután az akkoriban szokásos módon válogattak be eldugott, nemzetközileg kevésbé ismert produkciókat a sorozatkínálatba. Egy francia kísértetsztori a budapesti képernyőkön – ez már önmagában magyarázelem lehet a megosztó kritikai fogadtatásra.
A babák rémálma: Az Örvény
A brit Örvény sorozat azon ritka kivételek egyike volt, amely „aktuálisan” érkezett a magyar képernyőkre, mindössze négy évvel az eredeti bemutatója után. Az Örvény porcelánbabái és azok hideg tekintete szinte örökre beleégett azok emlékezetébe, akik este becsukták szemüket a sorozat egy-egy epizódja után. Az ijesztő tárgyak ábrázolása, a helyenként hátborzongató zenei aláfestés és a kivételesen nyomasztó atmoszféra pszichológiai terheket rótt a nézőkre.
Az Örvény különösen nagy hatást gyakorolt, mivel megtestesítette azt a misztikus rémületet, amit a gyermekkorban az ismeretlen és a groteszk okoz. Ezek az elemek látszólag egyszerű, szinte hétköznapi eszközökkel érték el, hogy a sorozat örökké beleássa magát a nézők tudatalattijába.
Kritikusok és nézők között az örvényben
Nem mindenki volt elragadtatva ezeknek a sorozatoknak a hatásától. A kritikusok egy része kétségbe vonta, hogy szükség volt-e egyáltalán ezekre a produkciókra. Például Lőcsei Gabriella megjegyezte, hogy a sorozatok kiválasztása kapcsán sokszor az „orvosi értelemben vett kezelhetőség” és az erőszak látványos elkerülése volt az elsődleges szempont. Ugyanakkor talán épp ez a paradoxon, az erőszak burkolt, mégis nyilvánvaló jelenléte az, ami miatt ezek a produkciók olyan mély sebeket ejtettek a nézők lelkén.
A műfaji megközelítések különbsége azonban nem akadályozta meg ezt a két sorozatot abban, hogy meghatározó élmények legyenek a magyar televíziózás történetében. A messziről jött ember látomásai és az Örvény babáinak dermesztő képei sokak számára jelentették az álmatlan éjszakák kezdetét.
Forrás: 24.hu/kultura/2025/04/06/a-messzirol-jott-ember-orveny-sorozatok-felelmetes-horror-thriller/
