Tompa Andrea az NKA működéséről: „A szemünk láttára darálták le a magyar kultúrát”
Tompa Andrea írásában arról számol be, hogy a Nemzeti Kulturális Alap elmúlt másfél évtizedes működése szerinte a magyar kultúra, elsősorban annak progresszív, kritikus részének leépítését jelentette. Az írónő hangsúlyozza: mélyen és személyesen érintett, az NKA meghatározta pályája alakulását és munkáját.
Tompa Andrea szerint sok élet tört meg az NKA működése miatt, rengeteg intézmény és szervezet esett áldozatul, és végtelen sok műalkotás nem született meg. Saját szerencséjeként említi, hogy elindult írói pályája, másrészt tizennyolc évig ingázott külföldre egyetemi oktatóként.
Az írásban felidézi, hogy korábban maga is NKA-kurátor volt. Mint írja, annak idején kultúrpolitikát is tanult, és csaknem húsz éve még úgy gondolt magára, mint akinek ebben akár szerepe is lehet.
Tompa Andrea arról is ír, hogy az évek során már nem érezte okát annak, hogy megjegyezze az úgynevezett kulturális miniszterek nevét, mivel szerinte ez a funkció a tizenhat éves Orbán-rendszerben valójában nem létezett. Hankó Balázs esetében a nevet és az arcot sem sikerült megjegyeznie, miközben hivatalban volt.
A szerző szerint a kultúra létrehozásában részt vevők – köztük a kritikusok is, akik olvasással, írással, véleménynyilvánítással és színházlátogatással töltik idejüket – a tápláléklánc legaljára kerültek, méghozzá feltűnően és deklaráltan. Írása szerint minden a kultúrában az NKA-val kezdődött.
