Így nézhetett ki az Alföld a folyószabályozások előtt
Az Alföld kutatók által készített rekonstrukciója szerint a táj képe több száz évvel ezelőtt gyökeresen eltért a maitól: a folyószabályozások és a mocsarak lecsapolása előtt a vidéket kiterjedt ártéri területek, mocsarak és vizes élőhelyek jellemezték. A szakemberek történelmi térképek, jelenkori fotók és drónfelvételek, valamint számítógépes képfeldolgozás segítségével alkották meg a képeket.
A kutatók nem egyszerű szöveges utasításokat adtak a képgeneráló rendszernek, hanem nagy mennyiségű tudományos adatot is szolgáltattak neki, hogy topográfiailag pontos rekonstrukciót kapjanak. A képek alapszerkezetét történelmi térkép adta, a jelenkori terepi és drónfotók pedig a valós táji karaktert határozták meg, de segíthetnek a terület növényeit felsoroló régi listák, pollenelemzések, valamint faszén- és makrofosszília-vizsgálatok eredményei is. A szakértők szerint így hiteles, érthető és informatív képek hozhatók létre, amelyek segítenek felismerni a pusztán szöveg és táblázatok alapján nehezen elképzelhető összefüggéseket.
A módszer a múlt bemutatása mellett a vizes élőhelyek helyreállításának várható eredményét is feltárhatja, valamint azt is, hogy hogyan változhat meg egy táj a szárazodás miatt.
A Tisza szabályozása alapjaiban alakította át a tájat
A Tisza nem is olyan régen még teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy ma ismerjük: rengeteg kanyarulat és mellékág jellemezte, és gyakoriak voltak az áradások a környékén. Ennek eredményeként az Alföld tele volt időszakosan vízzel borított árterekkel, mocsarakkal és egyéb vizes élőhelyekkel.
A 19. században, a Habsburg Birodalom idején azonban nagy szükség lett rá, hogy azon a 35–40 ezer négyzetkilométernyi területen is gazdálkodás folyhasson, amelyet a Tisza rendszeresen vagy időszakosan elárasztott. A földeket az árterek lecsapolásával, a folyó kanyarulatainak kiegyenesítésével szabadították fel, a 20. századra az árterület nagy részét mezőgazdasági művelés alá is vonták.
A szabályozások következtében ugyanakkor a táj is jelentősen átalakult: a Tisza hossza 1211 kilométerről 758 kilométerre csökkent, a Körös és mellékágai pedig 1041 kilométerről 462 kilométerre rövidültek. A rendszeres áradások megszűntek, az egykor erdőkkel, mocsarakkal és rétekkel borított területek csaknem teljesen eltűntek. Az eredetileg 37 százalékos erdőborítottság mára 1 százalék alá csökkent, az ártéri rétek és mocsarak 44 százalékos kiterjedése pedig 3–6 százalékra zsugorodott.
