Miért vagyunk kegyetlenebbek magunkhoz, mint másokhoz?
Ha egy barátunk elront valamit a munkahelyén, valószínűleg megnyugtatjuk: mindenkivel előfordul, és attól még nem lett értéktelenebb. Ha viszont ugyanez velünk történik, gyakran gondolkodás nélkül mondjuk ki magunkra, hogy hülyék, ügyetlenek vagy alkalmatlanok vagyunk.
Knapek Éva klinikai szakpszichológus szerint ennek egyik oka, hogy saját magunkkal kapcsolatban nehezebben tudunk nézőpontot váltani. Amikor túlságosan önkritikusak vagyunk, nehezebben jutnak eszünkbe azok a szempontok, amelyek árnyalhatnák az ítéletünket, mások esetében viszont ezeket könnyebben figyelembe vesszük.
A hibából pillanatok alatt lesz személyes kudarc
Ha a kollégánk ront el valamit, eszünkbe juthat, hogy túlterhelt, kialvatlan, esetleg nehéz időszakon megy keresztül. Ha mi hibázunk, könnyen csak annyit állapítunk meg: már megint nem voltunk elég jók. Ugyanazok a körülmények ránk is érvényesek, mégis amikor önmagunkat ítéljük meg, a hibából pillanatok alatt személyes kudarc lesz, abból pedig általános következtetés: ilyen vagyok, és kész.
Az egészséges önkritika és az önostorozás határa
Önkritikára szükségünk van, enélkül nehezen tudnánk tanulni a tévedéseinkből, fejlődni vagy felelősséget vállalni a döntéseinkért. A kérdés inkább az, hogy meddig segít bennünket, és mikortól kezd ellenünk dolgozni.
Lehet, hogy már senki nem mondja nekünk, hogy ügyetlenek vagyunk és semmire sem vagyunk jók, mégis naponta halljuk ezeket a mondatokat a fejünkben. Felmerül, honnan ered ez a hang, hol húzódik a határ az egészséges önkritika és az önostorozás között, és honnan ismerhetjük fel, ha már saját magunkat akadályozzuk.
A gyerekek is tanulnak a példából
Miközben arra tanítjuk a gyerekeinket, hogy higgyenek magukban, észrevétlenül éppen az ellenkezőjére mutathatunk példát. A szakember szerint ez megelőzhető.
