A Nemzet Művésze, Mécs Károly emléke
Mécs Károly, a magyar színművészet egyik legnagyobb alakja, életének kilencvenedik évében, 2025. február 26-án hunyt el. A kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Nemzet Művésze, hosszú és méltósággal viselt betegség után távozott el közülünk. A színházi világ és pályatársai egyaránt mély fájdalommal emlékeznek rá.
Dr. Bujdosó Györgyi, Mécs Károly özvegye, megindító részletekben osztotta meg emlékeit a közös életükről. Elmondása szerint férjét öt évvel ezelőtt diagnosztizálták különböző daganatos megbetegedésekkel, amelyeket a színész titokban tartott, hogy elkerülje a szánakozást. Györgyi szerint Mécs mindig is az alkotásnak élt, és egészen életének utolsó heteikig színpadra lépett, bizonyítva rendíthetetlen elhivatottságát és művészi elkötelezettségét.
A család és pályatársak fájdalma
Dr. Bujdosó Györgyi szavai meghatóan idézték fel közös éveik szépségét: „72 éve ismerjük egymást, 45 évet házaspárként töltöttünk együtt. Csodálatos életünk volt, és én megpróbáltam olyan hátteret biztosítani neki, hogy művészként kiteljesedhessen.” Férje utolsó nagy szereplése a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon történt, ahol A kőszívű ember fiaiban játszott – ez a művészet iránti szenvedélyének egyik utolsó emlékezetes bizonyítéka.
Györgyi elmondta, hogy az orvosok sokáig reményt tápláltak, de Mécs állapota az utóbbi napokban gyorsan romlott. „Még nem fogtam fel, hogy ez a szeretnivaló ember, életem párja nincs többé” – zárta gondolatait fájdalommal.
Pályatársak elismerése és tisztelgése
Esztergályos Cecília elérzékenyülve mondta, hogy Mécs Károly valódi úriember volt, aki emberi és művészi nagyságával kiemelkedett. „A Teremtő róla mintázta az igazi férfit. Olyat, amilyet manapság már ritkán látni.”
Bodrogi Gyula a színész legendás filmes és színpadi alakításait emelte ki, olyan emlékezetes művekben, mint A Noszty fiú esete Tóth Marival vagy A kőszívű ember fiai. Elmondta, hogy Mécs jellegzetes hangját mindenki azonnal felismerte, és élete munkássága az egész magyar kultúra számára pótolhatatlan örökséget hagyott hátra.
Gór Nagy Mária szerint Mécs Károly ritka tehetséggel bírt, mint művész, és kivételes emberi nagysággal rendelkezett. Hozzátette: „Nem volt benne irigység, féltékenység; mindig segítette a kollégákat és tanácsokat adott a fiatalabbaknak. Egy csodálatos ember volt, akit mindenki szeretett.”
Egy élet szolgálata
Harsányi Gábor szerint Mécs Károly tisztelettel és alázattal fordult a munkájához. „Tisztán, becsülettel élte az életét. Nagy és jeles egyénisége volt a szakmának, távozása óriási veszteség.”
Kovács István szintén emlékezetes történetekkel méltatta őt színészként és barátként. „Mécs Károly olyan volt, akivel nemcsak kötelező, felszínes beszélgetéseket lehetett folytatni. Benne mindig volt valami mélység, valami több.”
A művész családja, pályatársai és rajongói egyaránt úgy vélik, hogy Mécs Károly távozása pótolhatatlan veszteség a magyar kultúra számára. Személye és művészete ugyanis nemcsak egy korszakot, hanem egy egész generáció kulturális örökségét jelképezte, amelynek emlékét most mindnyájan őrizni igyekeznek.
Forrás: 24.hu/elet-stilus/2025/02/27/mecs-karoly-meghalt-megemlekezes-felesege-szineszek/
