Felháborító történet egy Alzheimeres édesapáról
Szabó Petra Boglárka négy évvel ezelőtt szembesült azzal a súlyos valósággal, hogy édesapja demenciában szenved, pontosabban Alzheimer-kórban. A diagnózis gyors romlást hozott, és az édesapa állapotának romlásával a család is folyamatosan kereste a megfelelő megoldásokat a helyzet kezelésére. Az apuka emlékezete kezdett csődöt mondani, amikor elfelejtette lányának a születésnapját, amire Petra először viccesnek tartotta, de hamarosan belátta, hogy ez a demencia egyik első jele volt.
Bogláéknak el kellett fogadniuk a nehéz diagnózist, és fokozatosan képezték magukat cikkek és szakkönyvek tanulmányozásával, hogy felkészüljenek az előttük álló nehézségekre. Amikor az édesapa hallucinálni kezdett, és olyan állításokat fogalmazott meg, hogy elrabolta őt a rendőrség, nyilvánvalóvá vált számukra, hogy nem maradhat magára.
A helyzet májusban érte el a kritikus szintet, amikor az édesapa verbálisan agresszíven kezdett viselkedni a 24 órás gondozójával. Petra és párja, Pataca Ricardo Hilario épp Győrben dolgoztak, amikor értesítették őket a gondozó, hogy az apuka zavartan viselkedik, és ő már nem tudja gondozni. A család azonnal mentőt hívott a helyzet kezelésére.
A telefonbeszélgetések során Petra megdöbbenve tapasztalta, hogy a gondozó nem tudta megfelelően kezelni a demens beteg zavartságát, ami tovább súlyosbította az apja állapotát. Ezt követően a mentőszolgálat magas vérnyomást állapított meg, és indokoltnak tartotta a kórházba szállítást, ahol a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet gerontopszichiátriai osztályára került. A helyzet azonban itt sem változott meg a várt módon.
Petra tapasztalata szerint a kórház főorvosa arrogánsan és lekezelően beszélt a családdal, a lánynak pedig egyetlen lényeges kérdésére sem adott kielégítő választ. Mindezek ellenére csak annyit közölt, hogy az édesapja jól van, és hazavihető, ami nem tükrözte a valóságot, hiszen Petra tisztában volt apja valós állapotával.
Dr. Dobosi Zsolt, a kórház főigazgatója a következőket nyilatkozta az esetről: “A velünk való kommunikáció mindig fontos, és az orvosaink feladata, hogy a lehető legjobb tájékoztatást nyújtsák a családoknak.” Azonban a család számára a tapasztalt hiányos kommunikáció és az orvosi hozzáállás tovább súlyosbította a már amúgy is nehéz helyzetüket.
