Gyarmati Andrea: Minden új gyógyszerrel óvatosan bánok
Gyarmati Andrea gyermekorvos arról ír, hogyan alakult ki a saját, óvatos gyógyszeralkalmazási gyakorlata. Elmondása szerint édesanyja gyógyszerész volt, ő maga pedig gyerekként szeretett a patikában lenni, ahol akkoriban sok helyben készített gyógyszert, kenőcsöt alkalmaztak.
A gyógyszerek felfedezése nagyrészt a véletlennek köszönhető – írja. Felidézi, hogy a kokacserje leveleinek rágása szájzsibbadást, fáradtság- és éhségcsökkenést, valamint eufóriát okozott, a nadragulyabogyó pedig látászavart, szájszárazságot, görcsöket, akár halálos kómát is kiváltott. Megjegyzi azt is, hogy a növény kevésbé ismert neve, a belladonna szép hölgyre utal, mivel a táguló pupillát úgy értelmezték, hogy a nő érdeklődik, érdemes udvarolni neki.
Szól arról is, hogy a gyógyszeripar kezdetben a természetben található anyagokra és gyógynövényekre épült, majd fokozatosan a kemikáliák kerültek előtérbe. A fejlődés részeként említi az 1950-es, 1960-as évek fordulóján a Thalidomid-katasztrófát: a nyugtatóként és hányáscsillapítóként terhes nőknek is felírt gyógyszer súlyos, maradandó magzati fejlődési rendellenességeket okozott világszerte. A mulatságos véletlenek közé sorolja, hogy az eredetileg szívgyógyszernek szánt Viagra egy mellékhatása miatt vált népszerű készítménnyé.
Hangsúlyozza, hogy napjainkban egy új gyógyszer felfedezése, kifejlesztése, tesztelése és sikeres forgalmazása rendkívül bonyolult folyamat, és orvosként hinnie kell abban, hogy a forgalomban lévő gyógyszerek azt tudják, amit a gyártók ígérnek. Ennek ellenére kialakította a maga kísérleti protokollját: minden új gyógyszerről elolvassa, ami fellelhető, és utána is óvatosan bánik vele.
Elmondja a szülőnek, hogy az új készítmény mire való, és közli, hogy az ő gyermeke nála hanyadikként kapja az adott orvosságot. Ezután napi jelentést kér a gyerek hogylétéről, olykor maga megy ki házhoz. Példaként említ egy számos kórokozó ellen kiemelkedően hatékony antibiotikumot, amelytől viszont számos betege hányt, ezért elvetette a használatát.
Végezetül azt is el szokta mondani, hogy fűben-fában orvosság van, és az orvosságokban is lakozik gyógyító erő, de nem szabad megfeledkezni a szabad levegőről, a mozgásról, az egészséges étkezésről és a szeretetről sem, mert ezekkel tehetünk a legtöbbet a gyermekek egészségéért.
