Az uráli bagoly: az öreg erdők magányos remetéje
Az uráli bagoly a hazai erdők egyik legtitokzatosabb ragadozó madara, amely méltóságteljes megjelenésével és tökéletes rejtőzködésével a természetfotósok egyik legkeresettebb alanya. Hatalmas, csaknem gömbölyű feje a hangok irányába fordul, koromfekete szemei pedig mintha a vadon titkait őriznék. Szürke, barna és fehér tollazata tökéletes álcát biztosít számára a fatörzsek között.
Nesztelen vadász az alkonyatban
Alkonyatkor kel életre, és szárnyainak puha tollazata révén teljesen hangtalanul suhan az erdei levegőben. A gyanútlan erdei egér vagy pocok csak a tűhegyes karmok szorítását érzi, mert a ragadozó közeledését semmi sem árúlja el. Az uráli bagoly a nyugalom szimbóluma, ám ha fészkét vagy fiókáit veszély fenyegeti, az erdő egyik legfélelmetesebb védelmezőjévé válik.
A Zempléni-hegységtől a Dunántúlig
Hazánkban ez a fokozottan védett ragadozó madár szigorúan a zárt, idős, háborítatlan erdőállományokhoz kötődik. Első bizonyított hazai fészkelését az 1960-as évek elején regisztrálták a Zempléni-hegységben, amely mindmáig a faj legnagyobb és legstabilabb hazai bástyája. Az elmúlt évtizedekben a madár nyugati irányú terjeszkedésbe kezdett: mára a Bükk, az Aggteleki-karszt, a Mátra és a Börzsöny öreg bükköseiben és tölgyeseiben is hallani a tavaszi huhogását, sőt a faj átlépte a Duna vonalát, és megtelepedett a Pilis, valamint a Visegrádi-hegység erdeiben is. A hazai fészkelőállományt ma már 120–280 párra becsülik.
Mesterséges odvak segítik a fészkelést
Mivel ez a méretes bagoly maga nem épít fészket, szívesen foglalja el a fekete gólyák vagy egerészölyvek elhagyott gallyfészkeit, illetve a hatalmas falakba vájt természetes odvakat. Az idős, odvas fák száma azonban korlátozott, ezért a szakemberek speciális, nagyméretű mesterséges fészekodvak százait helyezték ki a középhegységi erdőkben. A fészkelő párok megtartásában és terjeszkedésében jelentős érdemei vannak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek és a nemzeti parkok munkatársainak.
Téli kóborlás az Alföldön
Bár fészkelési időszakban hűséges a hegyvidéki rengetegekhez, az őszi és téli hónapokban a fiatal vagy táplálékot kereső példányok kóborlásra hajlamosak. Ilyenkor ritka vendégként feltűnhetnek a Dunántúl peremvidékein, Zala és Vas megyében, sőt az alföldi pusztákon is: megfigyelték már őket a Hortobágyon, a Körös-Maros Nemzeti Park területein – Biharugrán és Dévaványán –, valamint Szolnok környékén.
Fészekvédő agresszió
Az uráli bagoly viselkedésének legdöbbenetesebb tulajdonsága a fészekvédő agresszió. Amikor tojásain ül vagy pelyhes fiókáit neveli, a korábban nyugodt madár az erdő legveszélyesebb ragadozójává válik: félelem nélkül megtámadja a rókát, a fészekrabló ragadozó madarakat, sőt az embert is. Támadáskor teljesen némán, hátulról vagy felülről csap le, és borotvaéles karmaival szinte mindig a betolakodó arcát és szemeit veszi célba. A madárgyűrűzők és természetvédelmi szakemberek a fészkek ellenőrzésekor ezért kötelezően vastag bukósisakot, arcvédő plexit és motoros bőrkabátot viselnek.
Türelmes lesből vadászó
Vadászat közben az uráli bagoly a türelem nagymestere: ritkán vadászik röptében, helyette egy alacsonyabb ágon ülve vár. Hallása rendkívül fejlett, tollfátyla segítségével még a vastag hótakaró vagy az avarszőnyeg alatt kaparászó rágcsálók pontos helyét is beméri. Amikor a préda pozíciója biztos, hangtalanul lecsusszan az ágról, és hatalmas karmaival azonnal végez áldozatával. Főként erdei egereket és pockokat fogyaszt, de kisebb madarakat, sőt sündisznókat és mókusokat is zsákmányul ejt.
Fokozott védelem és aktív segítség
Magyarországon az uráli bagoly fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint egyedenként. Helyzetének stabilizálásában óriási szerepe van az aktív emberi segítségnek: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület külön munkacsoportot hozott létre a faj koordinált védelmére, az állomány felmérésére és a gyűrűzések elvégzésére. Hosszú távú megmaradását a fenntartható, folyamatos erdőborítást biztosító erdőművelés szavatolja, amely meghagyja az idős, odvas fákat és a holtfát az erdőkben.
