Az ügynökakták nem mindig felelnek meg a valóságnak
Mintegy 50–60 ezer egykori ügynök neve és adatai válnak nyilvánossá november 4-én, szerdán délelőtt a nyitottaktak.hu oldalon – mondta az MTI-nek Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója. A főigazgató arra figyelmeztetett, hogy a dokumentumokat forráskritikával kell kezelni, vagyis nem kell mindent elhinni az állambiztonsági szerveknek és irataiknak.
Elsőként háromféle nyilvántartás válik bárki számára ingyenesen hozzáférhetővé: a 6-os kartonok, amelyek az ügynökök személyazonosító adatait és tevékenységük legfontosabb adatait tartalmazzák; a B-naplók, amelyek a beszervezési dossziékhoz tartozó ügynökök nevét sorolják fel; a H-adattár, amelyben az 1970-es évektől mágnesszalagokon rögzítették a hálózati személyek adatait és fedőnevét. A nyilvántartások között lehetnek átfedések.
A részletesebb, úgynevezett B-dossziékat később, legkésőbb 2027. február 25-éig hozzák nyilvánosságra. Ezekből több mint kilencezer kerül fel az oldalra: a húsz–ötven, esetenként több száz oldalas dokumentumok a tartótiszt szemszögéből mutatják be az ügynöki életutat.
Az Országgyűlés szeptember derekán fogadta el az ügynökakták nyilvánosságáról szóló törvényt. Az első adatok közzétételét eredetileg október 23-áig tervezték, ám az iratok átvizsgálása és előkészítése a vártnál több időt igényelt.
Az ügynökök is lehettek áldozatok
Cseh Gergő Bendegúz szerint már számos kérés érkezett a levéltárhoz, hogy bizonyos adatokat ne tegyenek közzé, ám a törvény erre nem ad lehetőséget. Az érintettek ugyanakkor helyesbítést fűzhetnek az iratokhoz: például jelezhetik, ha az állambiztonsági dokumentum állításával szemben nem hazafias indíttatásból, hanem zsarolás hatására működtek együtt.
A főigazgató hangsúlyozta, hogy az áldozati és tettesi szerepek egy diktatúrában nem mindig választhatók el egyértelműen. Előfordult, hogy valaki a háború után lelkes kommunista volt, majd 1956-ban forradalmár lett, később éppen ezzel zsarolva szervezték be, végül pedig ellenzékiként őt is megfigyelték. Nem beszélve arról, hogy a beszervezés gyakran durva zsarolással történt, így mielőtt az ügynök másokat a rendszer áldozatává tett, már maga is áldozattá vált. A diktatúra így működött – fogalmazott.
Szerinte sokan találhatnak majd egykori ügynököt a családjukban vagy ismeretségi körükben. A levéltár az iratok értelmezésében tud segíteni, az érzelmi és erkölcsi feldolgozáshoz azonban mentálhigiénés szakemberekre, valamint az egykori megfigyeltek, ügynökök és tartótisztek beszámolóira is szükség lehet.
Az iratok jelentős része hiányzik
A Rákosi- és a Kádár-rendszer becslések szerint összesen mintegy 150 ezer ügynököt foglalkoztathatott, de csak valamivel több mint egyharmaduk neve ismert. Részletes, érdemi információ nagyjából a tizedükről áll rendelkezésre.
A főigazgató szerint a legnagyobb iratveszteség 1956-ban történt: a felkelők több helyen feldúlták az ÁVH irattárait, majd a forradalom leverése után visszatérő állambiztonságiak is iratokat semmisítettek meg. A rendszerváltáskor egyes tartótisztek zsarolási lehetőséget láttak a dokumentumokban, ezért magukkal vitték azokat, mások az ügynökeiket próbálták védeni az iratok megsemmisítésével.
