Romjaiban is vonzaná a neonácikat a Sasfészek
Komoly vita bontakozik ki Németországban arról, mi legyen Adolf Hitler egykori alpesi vendégházával, a Sasfészekkel, amelyből az október 23-i tűz után csak elszenesedett romok maradtak. A kérdés az, hogyan lehet bemutatni a náci diktatúra egyik utolsó fennmaradt építészeti emlékének történetét úgy, hogy közben ne váljon Hitler csodálóinak zarándokhelyévé.
A Berchtesgaden fölött álló épület október 23-án este gyulladt ki. A nehéz terep akadályozta az oltást, amelyen mintegy kétszázan dolgoztak egész éjszaka. Senki sem sérült meg. Az évente több mint háromszázezer látogatót vonzó helyszín aznap zárva volt, és most határozatlan ideig nem látogatható. A hatóságok gyújtogatásra gyanakszanak.
Markus Blume bajor kulturális miniszter szerint műemlékvédelmi, építési és a holokauszt németországi emlékezetkultúrájával foglalkozó szakértőket vonnak be a Sasfészek jövőjéről szóló döntés előkészítésébe. Mivel az épület elválaszthatatlanul összefonódik a náci rendszerrel és annak bűneivel, a miniszter szerint bármilyen újjáépítésnek meg kell felelnie az ebből fakadó történelmi felelősségnek. Joachim Herrmann bajor belügyminiszter már jelezte, hogy nem kívánják romként meghagyni a Sasfészket, a helyreállítás módjáról és ütemezéséről azonban még nem született végleges döntés.
Az épület mellett eltörpültek az emberek
Az 1834 méteres magasságban álló, németül Kehlsteinhausnak nevezett épületet 1938-ban fejezték be. Mintegy 3800 munkás alig több mint egy év alatt építette fel, elsősorban állami vendégek, diplomaták és kiválasztott külföldi újságírók fogadására. A vendégek szerpentineken, öt alagúton át jutottak fel, majd egy sziklába épített, sárgaréz borítású felvonó 41 másodperc alatt vitte őket az épülethez. Odabent Mussolini által adományozott márvány, velencei tükrök és süppedős zöld bőrfotelek szolgálták a fényűzést.
Felix Bohr, a náci korszak történésze arról beszélt, hogy Hitler szerette az olyan építészetet, amely mellett más emberek eltörpültek, és ragaszkodott hozzá, hogy részt vegyen a propagandacélú épületek tervezésében és kivitelezésében. A diktátor ugyanakkor 1939-ig mindössze tizennégyszer járt a Sasfészekben, a második világháború kitörése után pedig már egyszer sem: Bohr szerint a teaház nem illett ahhoz a harcos államférfiúi képhez, amelyet közvetíteni akart magáról. Eva Braun és más közeli bizalmasai viszont továbbra is rendszeresen használták.
A romok is vonzhatják a Hitler-rajongókat
Bohr ellenzi a Sasfészek újjáépítését. Úgy fogalmazott: Hitler megalomániája maradjon rom. A történész szerint a fennmaradt épületrészeket kellene biztosítani, és a helyszín történetének bemutatására használni. Különösen az AfD erejére és a jobboldali szélsőségesség németországi térnyerésére tekintettel a náci ideológiával való szembenézést tartja fontosnak, nem annak építészeti díszleteinek helyreállítását.
Sven Keller, az Obersalzberg Dokumentációs Központ igazgatója ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a romok még nagyobb vonzerőt is jelenthetnek. Szerinte sem lenne megfelelő a náci építészet egyszerű másolatának felépítése, de a helyszín érintetlenül hagyását sem tartja jó megoldásnak. Intő példaként említette Hitler közeli rezidenciáját, a Berghofot. A háború után annak maradványait elbontották, és több száz fát ültettek a helyükre, hogy megakadályozzák egy náci zarándokhely kialakulását. Keller szerint ez nem működött: az erdőben elrejtett helyszín még titokzatosabbá vált, a fák kérgébe pedig gyakran horogkereszteket véstek.
A nyilvános hozzáférés átláthatóságot teremt, míg a lezárások és kerítések a szóbeszédnek és a legendáknak kedveznek – mondta. Ma már népszerű turistaút vezet át a területen, és szerinte az olyan hétköznapi tevékenységek, mint a túrázás, segítenek megakadályozni, hogy a neonácik szent helyévé váljon. Keller azt javasolja, hogy a Sasfészek megmaradt részeit új tájékoztató és oktatási tartalmakkal kapcsolják össze. Így bemutathatnák történetének különböző rétegeit, köztük azt is, hogy az 1950-es évektől turisztikai célpontként működött. Szerinte a tűz újabb réteggel bővítette a helyszín történetét, és ennek is láthatónak kell maradnia.
