Az afgán tranzitálomás: Közép-Ázsia új egyezkedési terepe
Afganisztán helyzete Közép-Ázsiában leginkább egy instabil földrajzi játszótérre emlékeztet, ahol mindenki keresi a maga előnyét, miközben rettegnek attól, hogy a régen látott rémálmok újra életre kelnek. A tálib hatalomátvétel után a világszinten kétkedve figyelt szomszédos országok – Üzbegisztán, Kazahsztán, Türkmenisztán és Tádzsikisztán – igen eltérően próbálnak manőverezni ebben a geopolitikai sakktáblában. Miközben az egyik kéz gazdasági partnerséget nyújt, a másikra határozottan visszahúzódnak a fenyegetések miatt, így Afganisztán az instabilitás és lehetőségek paradoxonjává vált.
Üzbegisztán: Minden lehetőségért harcoló pragmatizmus
Talán nincs még egy ország a térségben, amely annyira bizonyítani akarná, hogy a gazdasági érdekek mindenek felett állnak, mint Üzbegisztán. A vasúti összeköttetések kiépítésétől kezdve a vámmentes gazdasági övezetek létrehozásáig szinte már irreális ambíciókkal próbálnak Afganisztánban „home office-ban” dolgozni. Az üzbegisztáni Termez példáján még meg is formáztak egy szabad gazdasági övezetet, amely szimbolikusan is Kabul felé nyitott kapu kíván lenni. Kétoldalú kereskedelmi megállapodásaik már milliárdos értékűek, mintha az instabil tálib kormány a legmegbízhatóbb partner lenne a világon.
Persze a valóság árnyékot vet ezekre a rózsaszín tervekre. A biztonsági kockázatok olyan mértékben nehezednek minden megkezdett projektre, hogy kérdéses, Üzbegisztán miért viszi ennyire messzire az együttműködést. Vagy talán őket is legyőzte saját geopolitikai naivitásuk?
Kazahsztán: Óvatos manőverek a gazdasági kátyúk között
Kazahsztán, a térség korporatívan öltözködő, pontosan kiszámított és óvatos szereplője, szintén gazdasági érdekek hálójában mozog Afganisztán ügyében. Mezőgazdasági termékek exportja – azon belül is gabona és liszt – Afganisztán létfontosságú szükségleteinek oroszlánrészét biztosítja. A kegyes adakozónak tűnő Kazahsztán már most kulcsfontosságú partner az afgán élelmiszer-ellátás biztosításában.
De ne tévesszen meg senkit: a „segítő kéz” alatt taktikus érdekek húzódnak meg. Az orosz-ukrán háború rémületében megfogant kazah külpolitika most Afganisztánban keresi a Kína felé vezető kereskedelmi kapukat. Ugyanakkor hivatalosan még mindig nem ismerik el a tálib vezetést, csupán olyan diplomáciai sakklépéseket villantanak, amelyek egyébként kiválóan illeszkednek az ENSZ gyakorlatához.
Türkmenisztán: Az energiabiznisz bástyája
Tisztán gazdasági pályát követő Türkmenisztán nem fecséreli idejét politikai szabályok vagy etikai dilemmák fejtegetésére. Számukra Afganisztán leginkább csak egy végtelen menekülőút az energiapiac felé: földgáz és villamos energia szállítmányok, a mennyei profithálózat ígéretei. A TAPI gázvezetéket például évtizedek óta hangoztatják, ám végső megvalósítása kerülőutakon halad, mintha Türkmenisztán épp újratervezné saját geopolitikai útvonalait.
Egyetlen megbízható kapujuk a csendes közöny Afganisztán belső ügyeivel szemben, és helyette az önálló türkmén érdekek védelme mindenek felett. Nem túl szofisztikált, de hatékony.
Tádzsikisztán: A biztonsági határzárkorszak védvonalán
Tádzsikisztán makacs és szinte visszavonult a tálib vezetéssel való kapcsolatokban. Határaikat szögesdróttal és katonai jelenléttel szigetelték el az afganisztáni instabilitástól, miközben Emomali Rahmon államfő rendszeresen bírálja a tálib kormányzást. Az afganisztáni tádzsik kisebbségek helyzete, valamint az Iszlám Állam-Khoraszán további terjeszkedése csak fokozza a dusanbei vezetés paranoiáját.
És talán nem is alaptalan ez a paranoia. Az afgán drogkereskedelem évtizedek óta a határvidék kínos skarlátbetűje, amely most egy metamfetamin-kozmetikai csomaggal színesítette az amúgy is jéghideg kapcsolati retorikát. Tádzsikisztán bizalom helyett szigorral próbál fegyvereket vágni a káosztengerbe.
Geopolitikai sakkjátszma afganisztáni mesterszínekkel
Közép-Ázsiában minden ország saját kreatív afganisztáni stratégiáját követi, legyen az gazdasági pragmatizmus, merev politikai óvatosság vagy teljesen mentes semlegesség. Afganisztán azonban továbbra is egy lőporos hordó, amely egyaránt kitörhet felemelkedés vagy teljes összeomlás irányába. A térség játékosai, akárcsak egy sakkjátszmában, időnként vesztésre állnak önnön érdekük homályában. Vajon meddig tarthat a taktikus türelem?
