Rákosi Mátyás halála: 55 év elteltével
1971. február 5-én, napra pontosan 55 éve hunyt el Rákosi Mátyás, a magyar történelem egyik legmegosztóbb alakja, aki a kommunista diktatúra megtestesítőjeként élt az ország legnagyobb sötét korszakában. Élete során Rákosi sokat megélt: Nyugat-Európában tanult, majd Kun Béla bukása után emigrációba kényszerült, azt követően börtönben töltött éveket, végül pedig a második világháború után, Moszkvából térve, egy új diktatúra kiépítésébe kezdett.
Korai évek és politikai pályafutás kezdete
Rákosi Mátyás, eredeti nevén Rosenfeld Mátyás, 1892. március 8-án született egy 14 gyermeket nevelő magyar zsidó család ötödik gyermekeként a bácskai Adán. Gyermekként kiemelkedett intelligenciájával és emlékezőtehetségével. Gimnáziumi tanulmányait Szegeden fejezte be, majd Budapesten a Keleti Kereskedelmi Akadémián diplomázott. Tanulmányai során németül, franciául, törökül tanult, később pedig az angol, olasz és orosz nyelvet is elsajátította.
A politikai életbe középiskolás korában kapcsolódott be, a szociáldemokrata mozgalom tagjaként. Az első világháború alatt hadapród őrmesterként szolgált, de híresztelések szerint két hónap után fogságba esett, ahol három évet töltött különböző orosz hadifogolytáborokban. Szabadon bocsátása után belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, és a Tanácsköztársaság idején a kormány tagja lett.
A hatalomra jutás útja
Kun Béla bukása után Nyugat-Európába menekült, ahonnan 1924 decemberében, hamis útlevéllel tért vissza Magyarországra. Ám itt hamar lebukott, és 15 évet töltött börtönben, a váci és a szegedi Csillagbörtönben. 1940-ben egy szovjet alku révén szabadult, amelynek következtében Magyarország visszakapta az 1849-es honvédzászlókat. Börtönéből Moszkvába távozott, ahol a második világháború végéig élt.
Diktátorként
Rákosi 1945. január 30-án érkezett haza Moszkvából, és a magyar kommunisták élére állva kezdte kiépíteni a szovjet típusú diktatúrát. Ehhez nélkülözhetetlen volt számára a terror, a zsarolás és a politikai ellenfelek elnyomása. A többpártrendszer felszámolása, koncepciós perek elindítása és a vallási közösségek elnyomása jellemezte hatalmát, amelyet Sztálin irányítása mellett gyakorolt.
Bukása és száműzetése
Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után Rákosi hatalma megingott. 1956. július 18-án eltávolították tisztségéből, és néhány nappal később elhagyta az országot, hogy visszatérjen a Szovjetunióba, ahol luxusszáműzetésben élt. Itt ötszobás lakás, házvezetőnő és havi 2000 rubel költőpénz várt rá, és egy sor egyéb előnyben részesült.
Utolsó évek
Az 1956-os forradalom után a szovjet hatóságok Rákosi életkörülményeit drasztikusan megváltoztatták, és a kirgiz–kazah határon élő Tokmok városába száműzték. Élete itt zord körülmények között zajlott, a kétszobás lakás viszonylag alacsony komfortfokozatú volt. 1966-ban állapota miatt Arzamaszba, majd Gorkij városába költöztették, ahol fogva tartása és orvosi ellátása kissé javult, de közel 30 éven át nem tért haza.
Rákosi Mátyás 1970 novemberében szívinfarktust kapott, majd 1971. január 26-án újabb szívroham érte, amelynek következtében február 5-én, 78 éves korában hunyt el. Életével a politikai hatalom brutalitása és a személyi kultusz horribilis hatása maradt meg a magyar történelemben.
