Nobel-díjas fizikus Budapesten: „Ha harminc éve csak felvetem, hogy ez lehetséges, őrültnek hisznek”
Stefan Hell bánsági sváb származású fizikus olyan eredményt ért el, amelyet korábban a tudomány világában fizikailag lehetetlennek tartottak. Az Aradon született tudós a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópia kidolgozásáért kapott kémiai Nobel-díjat 2014-ben. Elmondása szerint felfedezéseit kezdetben sokan kétkedve fogadták, voltak, akik azzal vádolták, hogy eltúlozza kutatási eredményeit, vagy egyszerűen téved.
Az idén már világszerte elismert Nobel-díjasként érkezett Budapestre, az Európai Akadémia Building Bridges konferenciájára, ahol kollégáit magyarul üdvözölte.
A tudós szerint az emberiség számára rendkívül fontos, hogy megértse, hogyan működnek az élő szervezetek molekuláris szinten. Mint rámutatott, minden betegség – a fertőzések, a rák, a genetikai betegségek – valamilyen molekuláris problémára vezethető vissza. Példaként említette, hogy egy sejten belül túl sok van egy bizonyos fehérjéből, vagy nem működik megfelelően, esetleg a fehérjék közötti interakciók nem úgy zajlanak le, ahogyan kellene. Minél többet tudunk ezekről a molekuláris problémákról, annál könnyebben találhatunk gyógymódot az általuk okozott betegségekre – hangsúlyozta.
Ezért elengedhetetlen, hogy valahogyan belenézzünk a sejtekbe, és megvizsgáljuk, milyen fehérjék találhatók bennük, hol helyezkednek el, és milyen kölcsönhatásokba kerülnek egymással. Harminc évvel ezelőtt mindenki azt hitte, hogy ez lehetetlen.
A hagyományos fénymikroszkópok felbontásának ugyanis van egy fizikai határa, amelyet képtelenség átlépni, így 0,2 mikrométernél, vagyis sejteknél és baktériumoknál kisebb dolgokat nem lehet velük megfigyelni. A fehérjék 3–10 nanométeresek, vagyis 0,003–0,01 mikrométer közöttiek, így korábban nem volt lehetőség a vizsgálatukra. Stefan Hell viszont hozzájárult egy olyan módszer kidolgozásához, amellyel lézerek segítségével növelhető a fénymikroszkópok felbontása, és így láthatóvá válnak a molekulák is.
