Bombera Krisztina: A szerkesztőimtől mindig jobban féltem, mint a helyzettől, szeptember 11-én is
Huszonöt évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én Bombera Krisztina éppen New Yorkban élt, és aznap reggel állásinterjúra készült az ABC tévécsatornához. Az interjú azonban elmaradt. A napot és az azt követő időszakot ehelyett a Ground Zero közelében töltötte, kölcsönlakásokban és portákon aludt, miközben a magyar közönségnek tudósított az Amerikai Egyesült Államok történelmének legsúlyosabb terrortámadásáról. A kerek évforduló alkalmából az újságíró felidézte a történteket, szóba került az USA legjobb és legrosszabb arca, a sajtóetika és a cenzúra kérdése, valamint az is, milyen egy nem független tévénél dolgozni, és mit vár az újságíró-műsorvezető az önmagát éppen újradefiniáló közmédiától.
Arra a kérdésre, hogy pályafutása során félt-e valaha ott lenni, ahol éppen tudósítania kellett, Bombera Krisztina úgy válaszolt: erre nem igazán került sor, és ezt nem is tartja feltétlenül dicséretesnek, inkább egyfajta kockázatelemzési hiányosságnak. Mint fogalmazott, ebben a munkában kell, hogy ne féljen az ember, hiszen ilyenkor egyszerűen átkapcsol az agya az adott feladatra. Hozzátette azt is, hogy mindig jobban félt a szerkesztőitől, mint magától a helyzettől: látta maga előtt az ordító Svábyt vagy az adáskezdést árgus szemmel figyelő Pánczél Andit, és ez mindig adott annyi adrenalint, hogy megugorja a kihívást.
Elmondása szerint igazán félnivalója egyébként sem volt, hiszen rendes haditudósító sosem volt. Egyedül Kabulban fordult elő, hogy kicsit aggódtak: ott azon gondolkodtak, hogy az operatőrt is burkába bújtatják, hátha az nagyobb biztonságot ad a városban bóklászva. De ott is főleg a hadsereggel mozogtak, segítőkkel, viszonylag biztonságos közegben.
A felvetésre, hogy a 2001-es terrortámadások utáni New York is kemény terep volt, és mégis inkább a szerkesztőktől félt, mint a háborútól vagy a terroristáktól, Bombera Krisztina megerősítette: a terroristáktól legalábbis kevésbé, mint a szerkesztőktől.
