Both Miklós: A széttagolt centralizáció – Ki vezette a magyar kultúrát?
Az elmúlt évek egyik jellemző története: egy kultúrára specializálódott vállalkozó országjárásba kezdett egy látványos nagyrendezvény tervével. A műfaj ismerős: minden korábbinál nagyobb, minden korábbinál több szereplős, csupa felsőfok. A nyílt pályázati keretekkel nem próbálkozott – ott szakmai bírálat várta volna, nyilvános döntési lista, és az ő léptékéhez képest szerény összegek.
Ehelyett ott járt házról házra, ahol keret nyílhat, és egyszer eljutott a Hagyományok Háza főigazgatójához is. Együttműködést kért, a válasz nem volt. A terv látványos volt, de üres, a területre gyakorolt várható hatása a nullához közelített. A rendezvény fél évvel később mégis megvalósult.
Hogy miből, azt ma sem lehet pontosan tudni – ebben a mondatban mutatható fel a rendszer lényege: azok a forráscsatornák, amelyekből az ilyen tervek a nyílt pályázatok szakmai szűrőjét megkerülve is megvalósulhattak, jellemzően sem döntési listát, sem szempontrendszert nem hoztak nyilvánosságra. A hatás az lett, amit várni lehetett: semmi. A drónfelvételek viszont kitűnően sikerültek. Elég jól ahhoz, hogy a program a következő évben újra forráshoz jusson.
Both Miklós ötrészes cikksorozatának első darabja azt vizsgálja, milyen rendszer az, amelyben az üzemzavarnak látszó történet valójában a működés szabályait tárja fel. A magyar kultúra irányítása újjáépítés előtt áll, és a szereplőkről vitatkozunk hangosan, nem a működésmódokról. Pedig hogy tíz év múlva mire emlékszünk majd ebből az időszakból, az végső soron nem a leváltásokon és kinevezéseken múlik, hanem azon, sikerül-e most olyan szerkezetet építeni, amelyben a fenti történet nem tud megismétlődni.
A bontás megkezdődött; a sorozat arról szól, mi épüljön a helyére. Both Miklós írása szerint megtévesztő azt gondolni, hogy a magyar kultúra fő problémája a centralizáltsága volt. Ahhoz, hogy a rendszerváltás a kultúrában is megtörténjen, meg kell ismerni, hogyan működött eddig a szisztéma, és miért nem volt felelős döntéshozó, aki átlátta a nagyképet.
