Balavány György: És te hol voltál az elmúlt tizenhat évben?
A probléma a következő: nincs világos, bárkire alkalmazható kritériumrendszer annak megállapításához, hogy – a politikusokon kívül – ki mennyire felelős az elmúlt 16 évért. Lehetne, de nincs. És nem is lesz, míg a miniszterelnök tartja magánál az ítélkezés jogát.
A jelen közéletében még a jövő is a múltról szól. Közélet alatt nem a szűken vett politikát értem, hanem a valóságformáló nyüzsgést, ami mindazoké, akik részt vesznek benne: a bevonódottaké – és a bevonódottak köre az elmúlt években hatalmasra tágult, lassan aktivistaország leszünk.
A tavaszi szeizmikus változások, vagyis a Fidesz veresége és a Tisza győzelme óta sokan és sokféleképp próbálunk beszélni arról, hogy mi történt velünk az előző rendszerben. Ilyenkor többnyire magyarázatlanul röpködnek a szavak. Pedig fontos lenne tisztázni, ki az a „mi”, „rendszerben” éltünk-e, és ha igen: az egy másik rendszer volt-e, és mi az, hogy „történt”?
A politika eseményei nem természeti jelenségek, amiknek elszenvedői lehetnénk, hiszen kimutatható emberi döntések állnak mögöttük. Ő és ő ezt és ezt mondta, tette, vagy épp hunyt szemet, írta alá vagy tépte szét, konstruált vagy obstruált, éltetett vagy ellenzett, szót emelt vagy csöndben maradt, felállt vagy kibekkelt.
A NER rendszer voltát amúgy számos tény bizonyítja: például az, hogy annak hívták (Nemzeti Együttműködés Rendszere), de főleg, hogy a névadás valós ambíciót tükrözött. Sokan sokféleképp elmondták: a NER idején Orbán Viktor és udvartartása szabta meg, ki legyen szegény és ki gazdag, ki megbélyegzett és ki pajzsra emelt, ki éljen és ki pusztuljon.
2010-ben a nagyúr nemcsak a kormányzást, hanem mindenestől az államot vette át és kezelte tulajdonaként; nem csupán Hatvanpuszta, hanem az ország lett Orbán-birtok. Az exminiszterelnök az általa idealizált formára alakíttatta a társadalom minden alrendszerét. S persze magát a kultúrát, sőt a történelmet is; saját ideológiai profilt alkotott és tett kötelezővé intézményi szinten (amit később illiberális demokráciának nevezett el).
Most pedig nekünk szegezi a közvélemény, e fura és messze nem veszélytelen entitás a kérdést: te hol voltál az elmúlt tizenhat évben, amikor mindez történt? Részt vettél-e a NER bűneiben „sameszként”, vagy vállaltad inkább a hátratételt, a kisemmizést, a lepisszegést? Vitorládba fogtad a szelet, vagy szembepisiltél vele? Esetleg „óellenzékiként” voltál a NER része és kiszolgálója, valamiféle „70:30-as alku” keretében?
A cikkből kiderül: miért baj, hogy nincs világos kritériumrendszere annak, hol húzódik a NER-rel való lepaktálás morális határa; mi a különbség Magyar Péter és Leslie Mándoki között; miért van szereptévesztésben a miniszterelnök.
