Nagy Imre az utolsó napokban is családjáért aggódott
A Nagy Imre Emlékház interaktív kiállítása az egykori miniszterelnök életútját és a forradalom eseményeit mutatja be. Az Orsó utcai Bauhaus-villaépületben működő intézmény Nagy Imre 1949 és 1956 közötti otthonának helyén jött létre. A tárlat a politikus kevésbé ismert, emberi oldalát is igyekszik megismertetni a látogatókkal.
Nagy Imrét a halálos ítélet mellett teljes vagyonelkobzással sújtották, a bútorokat és értéktárgyakat szinte teljesen széthordták a házból. Amikor a miniszterelnök és családja a jugoszláv követségre menekült, nem gondoltak arra, hogy soha többé nem térhetnek vissza az épületbe.
A kivégzés után, amikor a hozzátartozókat Romániából hazahozták, az özvegy, Égető Mária és lányuk, Nagy Erzsébet egyszer még vissza tudott menni a házba, de akkor is csak a személyes holmikat menekítették ki, amit két kézzel össze tudtak szedni. Az emlékház gyűjteményének koncepcióját kidolgozó ifjabb Rajk Lászlónak ezért abból kellett kiindulnia, hogy nagyon kevés eredeti tárgy maradt.
A személyes tárgyak között olyan részletek is előkerülnek, amelyek Nagy Imre hétköznapi életét idézik: a futball iránti szenvedélyét, birkózását, valamint gazdag növény- és rovargyűjteményét is említik a róla szóló beszámolók. Az önéletrajzi írásaiban maga is felidézte, hogy fiatalon a Honvéd-téren rúgta a labdát, és a Kaposvári Testvériség csapatában a Budapesti Vasas ellen is pályára lépett.
