Vita a nyilvánosságban: Vona Gábor szereplése Az Árulókban erkölcsi és stratégiai kérdéseket vet fel
Komoly erkölcsi kérdés foglalkoztatja napok óta a magyar nyilvánosságot: helytelenül cselekszik-e az RTL, amikor Vona Gábor politikust szerepelteti külföldi formátumú reality műsorában, Az Árulókban? Vona Gábor 2RK-s, halálszorongás-kutató és influenszer karrierje előtt a Jobbik elnöke volt, amivel kapcsolatban a kirekesztő politika mellett az a legismertebb tény, hogy 2018-ban a legpotensebb ellenzéki párt vezetőjeként állt a pástra.
Sokan elhitték, hogy győzhet a Fidesszel szemben, de nem győzött. A választás után azok az erős emberei a pártnak, akik szerint Vona már nem volt elég kirekesztő, kiléptek a pártból, megalapították a Mi Hazánkot. A Jobbik egyébként hivatalosan még létezik, az elnöke Adorján Béla. Volt olyan újságíró, aki megkérdezte, neki mi a véleménye Vona szerepléséről.
Az Árulók nem véletlenül foglalkoztatja azokat, akik a nyilvánosság közéleti-politikai terepén működnek. Török Gábor is kommentálta a műsort, ismertette a tényt, hogy tudomása szerint Vona Gábor nem evett embert, a tavalyi évadról pedig Schultz Nóra írt elemzést. Az, hogy a játék politikailag érdekes, nemcsak a szereplőválogatás miatt van, hanem mert abban hasonlít a politikai versenyre, hogy az alapvető technikai jellegű szabályokon kívül valójában minden megengedett.
Nem húzhatók rá olyan normatív keretek, hogy mennyiben kell a külső körülményeket kizárni, vagy mennyiben helyes csak a játék belső szabályrendszerére hagyatkozni, mennyiben érdemes a szövetségi rendszert a hozott networkből felépíteni, vagy éppen ez jelenti a kockázatot, lehet-e érzelmeket, személyeskedést belevinni a versengésbe vagy sem. Hogy mindennek van-e értelme, kizárólag az eredmény felől magyarázható. Ha győztél: van. Ha nem, akkor nincs.
A cikk tartalmából
Értelmezhetőek-e morális kérdések egy játékban? Vona Gábor múltjának megítélése képezheti-e stratégia részét? Miért egy műsor apropóján beszélünk Vona Gábor egykori politikai szerepvállalásáról?
