Magyar Péter és a posztfasiszta konszenzus
Magyar Péter napokban megjelent posztja sokaknál kiváltott rossz érzést: a francia diáktüntetésekből országos tiltakozáshullámmá nőtt megmozdulások okozta károkat a „bevándorlás problémájával” igyekezett magyarázni.
Sokan mondják majd, hogy ez csupán egy félresikerült, impulzív mondat, tévedés, álprobléma, amely legfeljebb megakaszt az azonosulásban, kényelmetlen közéleti pillanat, és elmúlik. Miközben ezt mondják, arra is gondolhatnak, hogy ennél rosszabb üzletet is kötöttek már: a Sükösdi tamburazenekar eljátszhatta a cigányhimnuszt az Országházban, a romák megkapták az elismerést és a méltóságot, amit annyi éven át megtagadtak tőlük ebben az országban, és ha türelmesek vagyunk, talán a melegek is házasodhatnak majd.
A poszt nyomán sokan számoltak be arról, hogy összeszorult a gyomruk. A taktikai szavazás, az „inkább leszek a Tisza ellenzéke”, a „beszélünk majd róla a kormányváltás után” jelszavai mellett mégis jó volt az azonosulás, hiszen valóban sok szimpatikus, jóravaló ember dolgozik azon, hogy ez ne lehessen többé következmények nélküli ország.
Így a stratégiai távolságtartás ellenére időszakosan mégis kényelmes volt elhinni a korábban csak mosolyogva emlegetett közhelyeket: normális politika, szakértői kormány. Az ideológiai, világnézeti ellentétre a válasz a türelem lett: egyszerre egy beszéljen, bízzátok ránk.
A felháborodott posztok és csalódott kommentek szerint a migránsozás a Fidesz retorikája, amely eltereli a figyelmet a valós problémákról. Pedig a Tisza már a kampányban is egyértelműen fogalmazott: a Fidesz bevándorláspolitikája helyes volt, az Európai Unió igaztalanul és álszentül szankcionálta Magyarországot a bevándorlókkal szembeni kegyetlen bánásmód miatt, a határkerítést megtartják, sőt szigorítanak. Magyar Péter később külön posztban is felhívta erre a figyelmet.
A cikk azt járja körül, mikor válik a taktikai kompromisszum világnézeti kompromisszummá, mit árul el Magyar Péter bevándorlásról szóló mondata a Tisza politikájáról, és hol ér véget a stratégiai türelem, illetve hol kezdődik az önáltatás.
