Bérelt ananász és élő remeték – így hencegtek a gazdagok évszázadokkal ezelőtt
Méregdrága sportkocsik, luxusrezidenciák a világ minden pontján, vagyonokat felemésztő gardróbok – manapság ezek bizonyítják, hogy valakinek tényleg van mit a tejbe aprítania. Régen azonban egészen másként fitogtatták a gazdagságot: a történelem tele van olyan státuszszimbólumokkal, amelyek ma inkább tűnnek bizarr hóbortnak, mint a vagyon egyértelmű jelének.
Ma egy luxusautó vagy egy többmilliós karóra elég egyértelmű üzenet arról, hogy tulajdonosának nem kell a garasokat számolgatnia, évszázadokkal ezelőtt viszont jóval kreatívabbnak kellett lenni annak, aki világgá akarta kürtölni, hogy gazdag. Volt, aki ananászt bérelt egy estére, más élő remetét tartott a kertjében, de olyan is akadt, aki félméteres platformcipőkkel jelezte, hogy a hónap végén sem kell nélkülöznie.
Hermès Birkin helyett bérelt ananász
Ami ma egy kortárs festő méregdrágán megvásárolható műremeke a nappali falán, az régen egy közönséges ananász volt. Mivel az egzotikus gyümölcs európai termesztése a hűvös éghajlat miatt szinte lehetetlen volt, évszázadokkal ezelőtt inkább importálták. Az ananásznak egy hosszú karibi út viszontagságait kellett túlélie, így nem meglepő, hogy a 16. és 18. század között igazi luxuscikknek számított.
Mivel rendkívül nehéz volt hozzájutni, az 1770-es években egyetlen ananász értéke egyes források szerint elérte a 30 ezer dollárt is.
