Száz éve született meg a modern beépített konyha
Éppen száz esztendeje, 1926-ban indult világhódító útjára Frankfurtból az a konyhatípus, amely alapjaiban határozta meg a huszadik század otthonainak kialakítását. A frankfurti konyha néven ismertté vált berendezés megalkotója Margarete Schütte-Lihotzky osztrák építész volt, aki munkásságával emberek millióinak mindennapjait formálta.
A tűzhelytől a füstös konyháig
A konyha helyét évszázadokon át elsősorban nem a víz, hanem a tűz határozta meg a lakásban. A falusi házak többségében a tizenkilencedik században úgynevezett hideg konyhák működtek, amelyek télen igen hidegek voltak, noha tűz égett bennük. A szabadkéményes változatokban a füst hatalmas kürtőn át távozott, ám a meleg is kiszökött, míg a füstös konyhákban a tűz oxigénellátása miatt nyitva kellett tartani az ajtót, így azok egyszerre voltak füstösek és hűvösek. A megoldást a tizenkilencedik században a polgári világból érkező, zárt kéménnyel ellátott mászókéményes konyhák jelentették, amelyeket a bennük elhelyezett takaréktűzhelyekről sparheltnek neveztek.
A takaréktűzhely és a mászókémény
A zárt füstelvezetés nem csupán a füstöt vezette ki a helyiségből, hanem lehetővé tette a tűz melegének fűtésre való hasznosítását is, ami korábban pazarlónak számított. A vaslapoknak köszönhetően bármilyen méretű edényt rá lehetett tenni a tűzhelyre, helyet kapott benne a sütő, a nagyobb nemesi és polgári konyhákban pedig a nyárs vagy a roston sütő is. A takaréktűzhely, a sütő, a kemence és a kémény hatalmas, falazott együttest alkotott, amely a konyha jelentős részét elfoglalta, és amelyet cifra vasalatokkal, illetve csempeburkolattal díszítettek. A mászókéményes konyha nevét onnan kapta, hogy a zárt füstelvezetőkbe egy ajtón keresztül be is lehetett mászni, nem csupán a tisztítás miatt, hanem hogy felaggathassák bennük a füstölnivalókat.
Az első női építész Ausztriában
Margarete Schütte-Lihotzky 1897-ben született és 2000-ben, 103 évesen hunyt el, gyakorlatilag végigélte a teljes huszadik századot. Gustav Klimt közbenjárására vették fel az egyetemre, amelyre korábban csak férfiak járhattak, így ő lett az első női építész Ausztriában. Férjével egy egész várost tervezett a Szovjetunióban, a második világháborút bécsi börtönben töltötte, később pedig fontos béke- és nőjogi aktivista lett. Számos jelentős alkotása közül a legismertebb a frankfurti konyha, amely a modern beépített konyhák elődjének tekinthető.
Ergonómia és olcsó lakhatás
Frankfurtban munkáscsaládok számára kellett kis alapterületű, olcsó és korszerű lakásokat terveznie. Ezekben külön helyiséget alakított ki a főzés számára, ami újdonságnak számított, hiszen a konyhában korábban fürdeni vagy aludni is lehetett. Mivel a cél a kicsi és olcsó lakás volt, az új funkciónak szánt helyiség sem lehetett nagy, ráadásul Lihotzky ergonomikus kialakításra törekedett: kiszámolta, hogyan lehet a legkevesebb mozdulattal és lépéssel a legtöbb tevékenységet elvégezni. Így jutott el a szokatlan, hosszúkás alaprajzhoz, valamint az egyes bútorok, tárolók, a sütő és a vízcsap átgondolt elhelyezéséhez. A végletekig egyszerűsített teret előre beépített berendezéssel látta el, a megoldás pedig több ezer lakásban valósult meg.
Panelkonyhák a frankfurti örökségből
A szocialista blokk panelépítési lázának célja ugyanaz volt, mint a frankfurti munkástelepé: minél olcsóbban minél több otthont teremteni, a lakások számát pedig azok alapterületének csökkentésével lehetett növelni. Ennek a racionalizálásnak esett áldozatul a tágas konyha és a klasszikus értelemben vett kamra is. Több elemet egy az egyben átvettek a frankfurti konyhától, például a keskeny, folyosószerű alaprajzot egyik végén ajtóval, másikon ablakkal. Az egyes alapanyagokat tároló fiókok Lihotzky konyhájában előregyártott címkét kaptak, ami nem mindig felelt meg a felhasználók igényeinek, ezért ezek a feliratok idővel eltűntek, a tárolók pedig a gyerekmagasságból a biztonságosabb felső polcra kerültek. Idővel a hűtőszekrény is elengedhetetlen kellékké vált a konyhában, miközben több elemet gazdaságosabbra cseréltek: az alumínium fiókokat műanyag váltotta fel, az eredetileg mindkét oldalon felszerelt konyhából pedig egy szekrénysor maradt az egyik oldalon.
A konyha körbeért
Ami a húszas években még üdítően új és kényelemre szabott volt, arról idővel kiderült, hogy sok szempontból mégsem praktikus. A szűk konyhában gyakorlatilag csak a háziasszony fért el, senki más, és miközben a helyiséget a végletekig leegyszerűsítették, a közös étkezésnek sem maradt helye. A konyha évszázados fejlődése ezzel visszajutott oda, ahol a hideg konyhák idején járt: a főzést végző személyen kívül másnak nem sok keresnivalója volt az amúgy meglehetősen kényelmetlen helyiségben.
